Jankovics Marcell annak idején készített egy remek animációs filmet, amely az alkotó és az alkotás egymást formáló küzdelméről szól. Küzdők című rövidfilmjében egy szobrászt láthatunk munka közben, aki egy gyönyörű Dávid szobor megalkotásán fáradozik. Ahogy erre inkább kezd alakot ölteni a vonzó férfialak, egyre inkább életre kel. Egy pont után azonban ő maga is vésőt ragad: elkezdi formázni saját mesterét. Bármilyen művészi munka egy olyan kölcsönös folyamat, amely során a teremtő és a teremtett egy időben alakítja egymást.
Ez a színházi próbafolyamatban sem történik másképpen, hatása pedig hatványozódik abban az esetben, ha egy mély lelkületű, fontos és nehéz kérdésekkel foglalkozó előadás kerül a „vágóasztalra”. Az Ágnes, báránykám sem kivétel ez alól. A felvázolt, keményebb témákból nehéz csak egyet kiválasztani –
a darab egyszerre foglalkozik a spiritualitás és a tudomány világával, a csoda jelenségével, gyilkossági nyomozással, a családbeli hozott anyag súlyával, az örökölt sorsokkal –,
ám az bizonyos, hogy bármelyik téma kapcsán teszünk fel kérdéseket, nagyon mély lelki szinteket tapasztalhatunk meg.
Azonban ez nem mindig könnyű, kiváltképpen Gazdag-Kötél Orsi esetében, aki az előadást vezető elmeszakértőt, Dr. Martha Livingstone-t kelti életre Ágnes történetében. A tudomány embereként a doktornő hatalmas elszántsággal veti bele magát Ágnes ügyébe, és mindent megtesz azért, hogy fény derüljön arra, hogy pontosan mi is történt a fiatal novíciával a rendházban. Ennek érdekében mély beszélgetésekbe bonyolódik a rendház főnöknőjével, és megpróbálja minél pontosabban felfejteni azt, hogy mi történhetett Ágnessel. Ennek érdekében két, lebilincselő jelenetben hipnózist alkalmaz a fiatal apácán, megeleveníti a kérdéses éjszakát, súlyos kérdéseket tesz fel, és egyre inkább belemélyed a fiatal lány történetébe.
Azonban ez nem csupán Ágnes hipnózisa, hanem a doktornőé, a közönségé és az alkotóké is.
Az események tükrében Livingstone egy pont után kénytelen ráébredni, hogy önmagával, saját traumáival és kérdőjeles hitével is szembe kell néznie. Karaktere lebilincselő, határozott, markáns, hatalmas lendülettel válik részesévé az eseményeknek, ám felsejlő traumái, fájdalmai által egy rendkívül sokat szenvedett nő életébe is betekintést nyerhetünk, akinek egyik legnagyobb nehézsége éppen az, hogy gyilkossággal kell vádolnia valakit.
Ez történetszinten és olvasva sem egyszerű lelki helyzet, ám meg- és átélése is erős, néhol sebezhető, kitárulkozó, határozott lelkiállapotokat követel. Nagyra becsülöm a színészi munkát, azt a fajta lelki erősséget, amelynek segítségével egy előadóművész próbáról-próbára, estéről-estére képes végigmenni egy olyan lelki folyamaton, traumaábrázoláson, amely már egy alkalommal is megviselné az embert. Ezért nincs könnyű feladata így a művésznőnek, rész- és emlékpróbáink során azonban nagy mélységben azonosul Livingstone személyével, egyenlővé válik azzal a folyamattal, amin a doktornő keresztülmegy.
Az előadás a takarásból
Az értelmező próbák ezért kiemelten fontosak: a mozgatórugók és a szándékok mögé nézünk, mi és miért érdekli a karaktert, milyen fájdalomból dolgozik, milyen lelki rezdülés áll egy-egy mondata vagy megnyilvánulása mögött. (Ezeknek az értelmezéseknek nem mindig kell egyezniük a direktoréval, a lényeg, hogy a kellő hatást, mimikát, átélést keltsék a színpadon,
– és a színész higgyen benne.)
Dicséretes maga a folyamat és az átélés mértéke: Martha kitárulkozó monológjai, szenvedélyes kérdésfeltevései, vitái nagymértékben őszinték, köszönhetően annak az emberi és karakterbeli azonosulásnak, amelyen Gazdag-Kötél minden egyes próbán végigmegy. A karakter saját igazsága meggyőző és eredeti, amit főleg az erősít meg, hogy a színésznő rendkívül erős víziókat és interpretációkat húz fel Livingstone monológjai és szavai mögé, amely által nagymértékben tud eggyé válni a doktornő világlátásával.
Ha a method actingnek van szemmel láthatóan erős példája vagy megnyilvánulása, az minden bizonnyal az, amikor főszereplőnőnk már nem csupán a próbák során mondja el Martha gondolatait és mondatait, hanem civil életében is elkezdi használni a szófordulatokat, mondatokat, felveszi az attitűdöket, amik a doktornőt jellemzik. Átérzése és belehelyezkedése olyan mértékű, hogy elmondása szerint egy pont után a pszichológus szemével kezdte el látni és „kérdezni” a világot maga körül.
Ez a fajta hozzáállás nemcsak a szakmai megközelítést jellemzi, hanem azt is, hogy egy alkotónak mennyire fontos az, amit éppen csinál.
Így van hatással egymásra a színdarab és alkotói. Mindig is abban hittem, hogy a jó színház megfelelő, hasznos kérdéseket vet fel, és jó célú lélekformáló- és emelő erővel bír. Ágnes történetében minden lehetőségünk megvan arra, hogy fontos kérdéseket tegyünk fel a történettel és saját életünkkel, hitünkkel, meggyőződésünkkel kapcsolatban is. A jó színház nem csupán közönségét tereli egy jobb és mélyebb minőségben megélt élet irányába, hanem azokat, akik a létrehozásán dolgoznak. Így formálja Martha is Gazdag-Kötélt, és Gazdag-Kötél is Marthát. Jó esetben pedig minket és a nagyérdeműt is egy magasabb lelki szintre emel és teljesebb emberré formál majd Ágnes történetének és az alkotó stábunknak vésője és kalapácsa.
Az előadásra jegyek az alábbi elérhetőségen kaphatók.
A Manna FM interjúja az alkotókkal:
Ferencz Gabriella a rendezővel, Bodor Gézával, valamint két szereplővel, Pásztor Edinával és Farkas Franciskával beszélgetett az előadásról.
Színlap:
Írta: John Pielmeier
Fordította: Bodor Géza
Szereposztás
Anya: Pásztor Edina (Jászai Mari-díjas)
Ágnes: Farkas Franciska
Doktor: Gazdag-Kötél Orsi
Jelmez: Kovács Kata
Zene: Nagy Lajos
Ének: Czigány Judit
Fény: Makray Gábor
Promóció: Száler Tímea, Kincse Szabolcs
Grafika: Kántor Attila
Fotós: Pintér Ákos
A rendező munkatársa:
Kaiser Dóra
Pál Zsófia
Rendezte: Bodor Géza
Bemutató: 2022. április 29. 19 óra, FÉM Színház
A színdarab Magyarországon a Theatrum Mundi Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével kerül színre. www.theatrum-mundi.hu