A hibák fontosságáról – “Ágnes, báránykám” próbanapló

Minden színházi folyamatban elérkezik az a pont, amikor a számtalan rendelkező- és emlékpróbát követően megállások nélkül kezdjük el próbálni a felvonásokat. Eközben a rendező és a rendezőasszisztens, valamint a súgó szorosan összedolgozva lejegyzik az esetlegesen felmerülő hibákat, legyen az szövegtévesztés vagy mozgásbeli pontatlanság.

Számos dolgot kell ilyenkor figyelembe venniük az alkotóknak: első alkalommal kell összehangolniuk azon pontokat, amelyeket az elmúlt hetekben megfelelő részletességgel beszéltek meg, rögzítettek a rendező vezetésével. Találkoznia kell a pontos szövegtudásnak, a korábban kipróbált és véglegesített mozgásoknak a színpadi térben, minden apró rezdülésnek, lelki állapotnak, amik az elmúlt hetekben kiválasztásra kerültek.

Eddigi tapasztalataim szerint magától értetődő, ha ez nem sikerül a legelső próbálkozásra. Ám ennek létjogosultságát is érteni vélem az alkotófolyamat során: hogy miért van szükség arra, hogy valami a munka ezen pontján, paradox módon, ne sikerüljön.

Természetesen mindannyian vágyunk arra, hogy ezek a folyamatok és maga az élet zökkenőmentesen tudjon haladni, ám ha ez teret tudna nyerni, egy fontos összetevő távozna az egyenletből, ami kétszer akkorát dobhat az előrehaladásban, mint amennyire visszatarthatja azt.

Hogy mennyire fontos a tudatos világnézet a szakmai körökön belül is, az főleg ilyen helyzetben érhető tetten. Sokat mond egy produkció lelkéről és alkotói problémakezeléséről, hogy hogyan kezeli azt, amikor nem úgy sikerül egy próba, ahogy azt elképzelte. Ha nem minden mozdulatra emlékezett a színész; ha nem minden mozgásirányt talált meg vagy éppen szöveget tévesztett a felvonás első lepróbálásakor.

Fotó: Pintér Ákos

Sokkal hasznosabb, ha az életben – és a színpadon – akkor merülnek fel a problémák, amikor nincs még igazán tétjük. Egy biztonságos környezetben lehet orvosolni a felmerülő pontatlanságokat, hibákat.

Célravezető az is, ha valami éppen nem sikerül. A lényeg csupán ennek felmérésében és elfogadásában az, ha elismerjük, milyen hasznos az, hogy már tudunk róla.

Így kellő higgadtsággal és célra tartással megkereshetjük azokat a szakmai és gyakorlati eszközöket, amikkel legközelebb kivédhető és megelőzhető az, hogy egy jelenet ne alakuljon másképpen, mint ahogy azt a rendező elképzelte.

Ha a színház valóban egy társasjáték, akkor ennek szerves része az is, hogy nem mindig találjuk meg a megfelelő pontot, nem mindig felemelő egy jelenet. Ám a kísérletezések időszakában, amikor a színész mer még rossz lenni, egyértelműen feltételezi azt is, hogy paradox módon éppen ez mozgathatja őt a helyes irányba. Hiszen a rossz megoldások, a hibák csupán arra emlékeztetik az embert, hogy mit és hogyan nem akar cselekedni vagy játszani. Akár még jobban is rögzülhet az eredeti jó megoldás, szöveg vagy mozdulat, valamint a hiba maga gyengéden abba az irányba navigálhatja az alkotót, olyan kérdések feltételére ösztönzi, hogy pontosabban fogalmazza meg azt, hogy mit akar valójában.

Véleményem szerint minden színházi munkának, ahogyan az életben minden természetes folyamatnak alapvető, szerves eleme az, amikor nem feltétlenül úgy alakulnak az események, ahogyan az alkotó és az ember előre eltervezte. Nem is lehet és valahol természetellenes is, hiszen mindenfajta fejlődés alapvető pontja maga a hibázás aktusa, a megbotlás, az eltévesztés, amiből aztán kellő tudatossággal és odafigyeléssel az ember levonhatja a kellő következtetéseket, hogy a következő alkalommal még profibb és még pontosabb legyen, valamint még önazonosabban teremthesse meg szerepét a színpadon és önmagát az életben.

Az előadásra jegyek az alábbi elérhetőségen kaphatók.

Színlap:

Írta: John Pielmeier
Fordította: Bodor Géza

Szereposztás
Anya: Pásztor Edina (Jászai Mari-díjas)
Ágnes: Farkas Franciska
Doktor: Gazdag-Kötél Orsi

Jelmez: Kovács Kata
Zene: Nagy Lajos
Ének: Czigány Judit
Fény: Makray Gábor

Promóció: Száler Tímea, Kincse Szabolcs
Grafika: Kántor Attila
Fotós: Pintér Ákos

A rendező munkatársa:
Kaiser Dóra
Pál Zsófia

Rendezte: Bodor Géza

Bemutató: 2022. április 29. 19 óra, FÉM Színház

A színdarab Magyarországon a Theatrum Mundi Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével kerül színre. www.theatrum-mundi.hu

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *