Az elmúlt évek során megannyi módon próbáltam megfogalmazni a színház lényegét. Elsősorban művészeti forma, szélsőséges helyzetek, emberi sorsok bemutatására hivatott intézmény. Aztán lehet egy olyan színtér, amely szembesít önmagunkkal, hatására kérdéseket teszünk fel, valamint szüntelenül gondolkodásra és megoldáskeresésre tanít. Lehet menedék is, amely pár órára kiemel a problémák sűrűjéből, és egy leheletnyit könnyít a terheken. Tehát egy olyan hely, amely az élet egy újabb oldalát mutatja meg.
A videót Horgas Ádám rendezte, készítette a Forward Productions
Most viszont, amikor a Szomorú vasárnap próbafolyamata során egy szellemi műhely kellős közepébe csöppen az ember, a színház: pszichológia. Talán ezért is vélem úgy, hogy egy előadás megtekintésénél csak egy előadás létrehozása lehet izgalmasabb: hiszen itt nem három órán keresztül foglalkozhatok különféle emberi történetekkel, hanem átlagosan hat hétig. A mi előadásunk pedig egy érdekes muzsikus érdekes története, Seress Rezső komikus és tragikus alakjának életéről szól, aki esetében a mozgatórugók és emberi tényezők vizsgálata szinte elengedhetetlen.
Bár a színház túlnyomó részét ez a közös emberi munka alkotja, számos olyan tényezővel is meg kell ismerkedni, amely meghatároz egy előadást. Például az, hogy a díszlet pontosan hol helyezkedjen el, milyen távolságra legyenek egymástól a tárgyak a színpadon, hogy teret adjanak a táncos jeleneteknek is. Egy-egy asztalon maradó kelléket mikor és ki hoz be illetve visz ki jelenetből, úgy, hogy ne zavarja meg az éppen zajló történést. Ezek aprólékos problémák, amelyek koreográfiáját precízen ki kell dolgozni annak érdekében, hogy az előadás lendületes és természetes legyen. A próbafolyamat eme szakaszában még kényes a munka ezen része, tekintve, hogy ekkora repertoár mellett nem nyílik mindig lehetőség arra, hogy a végleges „terepen”, a Madách Színház nagyszínpadán próbáljon a csapat. A lényeges mozzanatok azonban egy stúdióteremben is megszülethetnek, főleg a színészi alakításokat tekintve.
Természetesen érdekfeszítőbbek munkánk azon pillanatai, amikor egy fél perces, egyértelműnek tűnő dialóg mögött keressük a gondolatokat és az indítékokat. Seress alakjában és Rudolf Péter alakításában az válik különlegessé, amikor nincs szüksége szavakra ahhoz, hogy érzékeltessen egy tragédiát vagy akár egy hatalmas megkönnyebbülést: például mikor a táborból visszatérve tudomást szerez arról, hogy felesége, Helénke túlélte a háborút, és éppen csak vízért lépett ki a lakásból. Ez a színészi játék néha sokkal működőképesebbé vált, mint a szöveg, amely inspirálta, sok esetben pedig éppen a dialógokat színezte az improvizatív előadásmód olyan módon, hogy akár több szereplő bőrébe bújt egyszerre. Az ilyen kicsi, de meghatározó pillanatokat boncolgató beszélgetések adják számomra a próbák sava-borsát. A színház pszichológiája pedig nem csupán a szakmai döntésekben meghatározó.
Bár a darab erősen építkezik Seress személyiségének komikus oldalából is, a Szomorú vasárnapban számos drámai mikrotörténet kap helyet, amely – tekintve, hogy csupán három színészünk van – a szerephalmozás miatt szép pillanatok megszületésére és sok kisebb karakterformálásra ad lehetőséget. Nagy Sándor egy ízben a Helénkéhez közel kerülő Majzon doktort testesíti meg, akinek egy napon azzal kell szembesülnie: a halottnak hitt Seress kopogtat ajtajukon. Elgondolkodtató megfejteni az ő világát is, hogy főszereplőink könnyes viszontlátása mellett ennek az embernek is megvan a saját tragédiája, legalább akkora, mint Seress-éknek, csak ő végül egyedül marad. Így bár ez a szereplő nem tölt sok időt színpadon, mégis gondolatébresztő a története, és ebben az alakításban a fájdalma nagyon is valódi és közeli lesz. Horgas Ádám rendezéseire korábban is jellemző volt az átgondoltság, a kellék –és díszlethasználat most fokozottan támogatja ezeket az emberi történeteket, gondolok itt például egy fájdalmat kifejező, színpadon átívelő vörös szalagra, amely több célt is szolgál majd…
A technikai tényezők mellett azonban akad valami, amely véleményem szerint a leginkább meghatároz egy próbafolyamatot. Minden munkának alapvető részét kell képeznie a kollégák közti bizalom, hiszen nem feltétlenül az a legfontosabb, hogy hol dolgozol, hanem az, hogy kikkel. Ez a mi esetünkben azért fontos, mert a főszereplő párt két olyan színművész alakítja, akik a színházon kívül is férj és feleség. A mély, fájdalmakkal és szeretetéhséggel terhes jeleneteknek már a próbái is többek között azért válnak hitelessé és megrendítővé, mert Rudolf Péter és Nagy-Kálózy Eszter külön-külön is remek színművészek, együtt viszont még mélyebb átéléssel merülnek karaktereik lelkivilágába, színpadi együtt létezésük egészen különleges és végtelenül emberi. A kiskamaszosan forró szerelem szárba szökkenésétől az elválás nehéz percein át a viszontlátás fájdalmas és megrendítő pillanatáig történetük a közös játék mélységének okán válik rendkívül meghatóvá.
A próbanapló korábbi bejegyzései:
Szereplők
Seress Rezső
Rudolf Péter
Helén
Nagy-Kálózy Eszter
Pincér / Pap / Katona / Férfi
Nagy Sándor
Alkotók
Díszlettervező
Horgas Péter
Jelmeztervező
Bujdosó Nóra
Zenei vezető
Kocsák Tibor
Koreográfus
Hajdú Anita
Szcenikus
Tompai Zsuzsa
Videó-animáció
Molnár Balázs
Vincze Nóra
Zenei munkatárs
Erős Csaba
Neumark Zoltán
Puskás Péter
A rendező munkatársa
Kutschera Éva
Nagy Attila
Rendező
Horgas Ádám