Különleges vezetőnk van Ágnes története során. Mikor a fiatal lány újszülött gyermeke rejtélyes körülmények között a szülést követően meghal, egy elmeszakértőt rendelnek ki, hogy megfejtse a halálesetet. Már önmagában a szituáció sem szokványos: csecsemőhalál egy zárdában? A szokatlan esethez különleges nyomozó szükséges, John Pielmeier író pedig kiváló munkát végzett azon személy megalkotásában, aki a lehető legizgalmasabb módon képes végigkalauzolni bennünket a színdarabon.
Dr. Martha Livingstone büntetőjogi elmeszakértő a legmegfelelőbb személy az ügy megoldására. A három erős főszereplőnő egyikeként páratlan módon fogja kézen nézőjét és avatja be a történésekbe. Ennek legkiválóbb eszköze az a pár monológ, amely során Livingstone megosztja velünk gondolatait az ügy előrehaladásáról, betekintést enged múltjába, valamint láthatjuk, hogyan hat rá az ügy.
Ágnes története mindenkit megérint: a hit emberét, Miriam Ruth Anyát is, és a pszichológia doktorát, Livingstone-t is, aki bár kezdetben megpróbálja kívülről elemezni az ügyet, az események során felsejlő személyes érintettsége okán egyre inkább a történet részesévé válik. Próbáink során a Katakomba Színház színháztermében jelenleg ennek a lebilincselő nőnek a pszichéjébe nyerünk betekintést Bodor Géza rendezővel és Gazdag-Kötél Orsi színésznővel.
A művésznőhöz nagyon közel áll Martha Livingstone karaktere.
A rendelkező próbák során rendkívüli elhivatottsággal formálja meg szerepét, mondatait a rendezővel karöltve mélyen elemzi, átérzi és érti, gesztusait remek átgondoltsággal és részletességgel teremti meg. Nem botorság kijelenteni, hogy amíg Livingstone Krisztusa az emberi elme, addig a színésznőnek Livingstone története a saját ügye, fontos projektje. Önmagában a folyamat is magával ragadó, ahogyan az elmeszakértő mesél az életéről: ez a történet csupán hatványozódik azáltal, hogy a karakter megszemélyesítése a színésznő feladatává vált.
Alámerülni egy hozzá hasonló személy pszichéjébe rendkívül érdekfeszítő folyamat. Felszínre hozni saját múltjából eredő traumáit, megvizsgálni, ezek miképpen hatnak a jelenére, milyen fájdalomból vagy emlékből táplálkozik, amikor a történetet elmeséli nekünk. Illetve hogy esetünkben milyen koncepcióból, érzelemből és meglátásból dolgozik egy színművész, amikor a nézők felé fordul és bensőséges monológokon keresztül elmeséli karakterének gondolatait és legszemélyesebb titkait.
A keresés élvezete az ehhez hasonló próbákon érvényesül a leginkább.
A próbák során annak felfejtése kap teret, hogy bizonyos mondatok mögött milyen érzelem, emlék rejtőzik, hogyan fejezhető ki az emlék felsejlése csupán egy mondattal vagy pillantással; hogyan érdemes egy viccet előadni; milyen hangsúllyal, szünetekkel, hangerővel kell mesélni egy történetet, hogy elérje nézőjét. Az effajta monológok próbája közben rengeteg változatot kipróbálunk, hogy megtaláljuk a legmegfelelőbbet, amely pontosan képes visszaadni a kérdéses anekdota, emlék mélységét.
A keresés folyamán találkozik először a rendezői vízió és a színészi elképzelés. Akadnak erőteljes rendezők, akik minden esetben keresztülviszik akaratukat és megkérdőjelezni sem hagyják saját koncepciójukat.
Aztán akadnak másfajta vezetők is, akik – amellett, hogy szintén pontos és átgondolt vízióval rendelkeznek – nagy nyitottsággal és figyelemmel hallgatják meg a kollégák gondolatait, mint a mi esetünkben.
Saját elképzelésük pedig épp azáltal válik erősebbé, hogy a színészben felmerülő meglátások, érzések és javaslatok nagymértékben gazdagítják a rendezői koncepciót.
Az ilyen próbákon értettem meg igazán, hogy a színház miért aposztrofálható a legizgalmasabb társasjátékként, és ez a kölcsönös energiaáramlás miképpen és milyen erősen tudja támogatni az alkotófolyamatot. Ám ahogy korábban említettem, egyáltalán nem mindegy, milyen hangulatban és milyen hozzáállással történik a keresés. Történetünkben nem csupán Livingstone az egyetlen jó vezető. Az effajta rendezői kreatív nyitottság természetéből adódóan feltételez egy őszinte helyzetet, amelyben mindenki megoszthatja gondolatait a munkáról és az anyagról, esetekben pedig ütköztetheti is koncepcióját a kollégáéval. Véleményem szerint ritka, ám éppen ezért rendkívül hálás helyzet, amikor az alkotók empatikussága mindenféle véleménymegosztást engedélyez, egyet nem értés vagy tévedés esetében pedig nem sértődést vagy rossz érzéseket eredményez, hanem emberi megértést, a tévedés elismerését és a másik ember tiszteletét.
Az előadásra jegyek az alábbi elérhetőségen kaphatók.
Színlap:
Írta: John Pielmeier
Fordította: Bodor Géza
Szereposztás
Anya: Pásztor Edina (Jászai Mari-díjas)
Ágnes: Farkas Franciska
Doktor: Gazdag-Kötél Orsi
Jelmez: Kovács Kata
Zene: Nagy Lajos
Ének: Czigány Judit
Fény: Makray Gábor
Promóció: Száler Tímea, Kincse Szabolcs
Grafika: Kántor Attila
Fotós: Pintér Ákos
A rendező munkatársa:
Kaiser Dóra
Pál Zsófia
Rendezte: Bodor Géza
Bemutató: 2022. április 29. 19 óra, FÉM Színház
A színdarab Magyarországon a Theatrum Mundi Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével kerül színre. www.theatrum-mundi.hu