A színházhatásról – a Network és a Szülőfalum, Pest bemutatója kapcsán

Pár évvel ezelőtt egy olyan cikksorozaton kezdtem el dolgozni, amely Színházhatás név alatt bizonyos előadások társadalmi helyzetre való reflektálását vizsgálta. Az ötlet nem volt alaptalan: abban minden ember egyetért, hogy érdemes górcső alá venni jelenünket, megvizsgálni működését és hatásgyakorlását az átlagemberre, erre pedig kevés hatásosabb eszköz van, mint a színház. Ha csak egy összetevőjét nevezhetném meg, amit többek között mégis a legnagyobbra tartok ebben a szakmában, az a párbeszédre való indítás képessége lenne: a gondolkodás, kérdésfeltevés jelenségének indítógombja. Az a fajta metódus, amely megindító módon képes szólni az ember lelkéhez, elgondolkodtatja saját életén és azon a világon is, amely körbeveszi. A lehető legjobb esetben pedig akár utat is mutat.

Akadnak az ember életében olyan időszakok, amikor ez a fajta ön –és társadalmi reflexió a szokásosnál is erőteljesebb és mélyebben éri el az ember lelkét. Mi tagadás, nem élünk egyszerű időket: talán ez a fajta, hosszú ideje tartó nehéz intervallum, általános küszködés és lelki megkérdőjelezés magából a színházból is előhív egy mélyrehatóbb hatásmechanikát.

Minél mélyebb gondok terhelnek, annál mélyebben és intenzívebben kell keresni azokat a megoldásokat, amik feloldhatják őket.

Az ilyesfajta összefüggések rendszerében egyáltalán nem volt meglepő számomra, hogy a múlt héten két olyan bemutató előadást tekintettem meg, amely ugyan teljesen más stílusban, de erőteljes tükröt tartott nekünk arról a helyzetről, amelyben pillanatnyilag élünk.

Fotó: Horváth Judit

Például hogy mi történik akkor, ha sokéves szolgálat után egy állampolgárnál betelik a pohár. Ez mindannyiunk életében fellelhető pillanat: a cérna szakadása. Amikor az ember már nem bírja el a hazugságokat, az önáltatást és az asztalra csap, mint Howard Beale a Network című előadásban a Centrál Színházban, aki élő adásban jelenti be, hogy az évtizedes tűrés után úgy döntött, öngyilkos lesz. Elege lett a hazugságokból és a politikai manőverekből.

“Kurva dühös vagyok és ezt nem tűröm tovább!”

De talán mi nem jutunk el olyan végletekig, mint ő: a tévés piac fontos szereplőjeként betelt nála a pohár, és nem kívánja tovább áltatni a nézőket. Ez persze nagy hullámokat ver a tévés igazgatóságoknál, az ő köreikben ugyanis kevésbé a moralitás, mint a business-alapú hírgyártás kerül prioritásba. Kezdetben mulattat a gondolat, hogyan keltsék fel az emberek figyelmét (terrorista csoportokkal kezdenek el üzletelni és felvételeket szerezni), ám aztán torkunkra fagy a nevetés: a darab ugyan szatírának indult a saját korában, mára azonban ijesztően közeli és ismerős társadalmi látleletté avanzsálódott.

Története egy olyan missziót mesél el, amely messze túlnyúlik a színdarabon: ez adja fájdalmas pikantériáját, és azt, hogy aki nevet abszurditásán, csupán azt próbálja leplezni, hogy ez tulajdonképpen nem Beale korának a története, hanem a sajátunké, illetve hogy ezzel és Puskás Tamás rendezésének még rengeteg regiszterével mennyire zavarba ejtő szembesülni. Merthogy kínosan, de valahogy így működhet az elefántcsonttornyában az üzlet: messze a fejünk felett születő döntések, amik rólunk szólnak, de őket nem érintik. Molnár Ferenc Egy, kettő, három című darabja sejlik fel a szemem előtt: az emberek irányíthatóságának szégyenletes jelensége. Beale történetében ennek eszköze a tévé: amely megmondja, mit együnk, hogy öltözzünk, hogyan szeressünk, mindenekfelett pedig helyettünk gondolkodik, hogy ne kelljen ezt mi magunknak megtennünk.

Kanosszajárásának pedig ez a szíve: megtanítani az embereket arra, hogy felelősséget vállaljanak a saját életükért és gondolkodásukért.

Hitelességét az adja, hogy nem azt hirdeti, őrá figyeljenek: csupán hatására kapcsolják ki a tévét és tanuljanak meg egyedül, önmagukért döntéseket hozni.

Fotó: Horváth Judit

Az sem lehet egyáltalán véletlen, hogy ez a szerep végső soron Alföldi Róbertet találta meg: előadásmódjának megindító átélése és szenvedélyessége még pár fokkal intenzívebbé teszi Beale monológjait. Kimondható, hogy ahogyan a darab, úgy ez a szerep is kicsit túlmutat önmagán: hatásfokát a személyes érintettség és hit adja, amellyel Alföldi magánemberként is a téma és a közönség felé fordul. Hatalmas lendülettel és energiával igyekszik felébreszteni a darabbéli és a valóságos társadalmat is. A Network esetében lehetne beszélni a zseniális technikai megoldásokról; a kisebb szerepek átélt igazságáról, ám monumentalitását aktualitása adja. Ez természetesen cseppet sem kellemes, ám végső soron hazafelé óriási erőt ad. Beale üzenete ebben csúcsosodik ki: emlékeztet a saját egyéni és kollektív erőnkre, és feléleszti a hitet abban, hogy megváltoztathatjuk az életünket. Persze, csak akkor, ha akarjuk.

Fotó: Horváth Judit

A Network anyaga a hetvenes évek derekán látott napvilágot. Mára ez is távolinak tűnik, hogy azt gondoljuk, ugyanazokkal a problémákkal küzdünk: és lám, ránk gyakorolt hatása és aktualitása óriási. Az a gondolat viszont, hogy a századforduló és az évszázad korai évtizedeinek problémáival azonosuljunk, még inkább zavarba ejtőbb gondolatnak tűnik. Rokonságunk azonban végzetes a pesti élet azon időszakaszával, derül ki számomra a Vígszínház Házi Színpadának legújabb bemutatójából, amelyben Fesztbaum Béla tolmácsolja Molnár Ferenc újságírói cikkeit.

Fotó: Éder Vera

A Szülőfalum, Pest című színházi est szofisztikáltabb és érzékeny módon közelíti meg ezt a fajta közelséget. Molnár írásai páratlan szellemességgel és humorérzékkel mutatják be a korabeli Pest világát, az előadás pedig óvatos ecsetvonásokkal, átgondolt precizitással festik meg a két világ közös vonásait. Ugyan nem operál olyan intenzitással, mint a Centrál Színház előadása, erőssége ugyanis a mély jelentésű szövegekben leledzik.

Fotó: Éder Vera

Egyik legelgondolkodtatóbb szövege, amelyben egy olyan műtéti beavatkozásról ír, melyben az operációt megelőzően, az érzéketlenség kialakítása érdekében sokáig karcolták az emberek szemét. Molnár rendkívüli éleslátással figyelte környezetét, és tette fel kérdéseit, például, hogy:

Mikor vesztettük el éleslátásunkat?

Eleget karcolták volna már a szemünket ahhoz, hogy ne lássuk meg az alapvető összefüggéseket, igazságokat, és elhiggyük, amikor azt mondják, hogy az ég nem kék? A probléma egyik előadás esetében sem abban rejlik, hogy a hatalom még több hatalomért cserébe megpróbálja irányítása alá vonni állampolgárait. A baj az, amikor ezt az emberek hagyják, amikor meghozzák a döntést, hogy egy korábban nagy felzúdulást keltő hír olvasásánál most egyszerűen továbblapoznak az újságban, és közben meghunyászkodva csak szégyenkezni marad erejük. Molnár publicisztikáinak ezen szeletében, felháborodása sem volt nagyobb, mint manapság, miközben a kisember problémáit és pénzügyi tartozását vizsgálta a hatalmasok között gazdát cserélő, óriási bevételek kapcsán.

Molnár a megfigyelés eszközével él, és rendkívüli pontossággal mutatja be a kort, amelyben élt.

Noha kellemes perceket okoz azzal, hogy tételesen elmeséli nekünk a pesti pletykák különböző típusait és betekintést enged egy elegáns Nádor utcai disznótor megtervezésébe és pillanataiba, hangsúlyát mégis akkor nyeri el, amikor a korrupt közélet medrébe tereli a beszélgetést, és felfedi, milyen egy színház, amikor teljesen ki van szolgáltatva politikának… Molnár műve felett nem múlt el az idő: egyre inkább aktuálissá vált.

Hiszek abban, hogy ha egy színházi előadás reflektál környezetére, akad olyan eset, amely nem csupán a kérdésfelvetésben látja a koncepció lényegét, hanem a probléma mélysége és nagysága kapcsán akár utat is mutat nekünk ahhoz, hogy megoldhassa a problémát. Bármelyik út is válik vonzóvá, a cselekvés gondolatának megszületése csupán azt a rendkívüli hatást emeli ki, hogy a színház életformáló erővel bír, jelenünk pedig két olyan nagyszerű színpadi előadást hívott életre, amelynek gondolatai sokáig velünk maradnak, ők pedig remélhetőleg a repertoáron.

Fotó: Éder Vera

A Network számomra intenzitásából is kiindulva a szenvedélyes és lobogó tettvágyban látja az utat: abban, hogy összefogunk és kollektívan akár több millió táviratot küldünk a minisztériumba, és elárasztjuk az opponenst közös erőnk nagyságával és erejével. A többség erejében hisz, és ennek összefogásában bízik. Molnár visszafogottabban, egyéni szinten, de annál fontosabb következtetéssel és tanáccsal közelíti meg a problémát. Fesztbaum elmesél egy történetet Pálfi Richárd kabátjáról, amit gazdája véletlenül a kávéházban felejtett, majd miután öngyilkos lett és kabátja a helyszínen maradt, fuvarokat kezdett el tenni más vendégekkel, miközben mindenkit megvédett a kint tomboló hidegtől.

“Próbáljunk jók lenni, mert nem szöges palánkot kell hagyni magunk után, hogy megszúrja magát benne valaki, hanem kabátot, amiben melegedjék, aki fázik. Mert halhatatlanabbak vagyunk, mint gondoljuk.”

Színlap

NETWORK

Alföldi Róbert

László Zsolt

Martinovics Dorina

Fehér Tibor

Bodrogi Gyula

Papp János

Cserna Antal

Rada Bálint

Ódor Kristóf

Pálfi Kata/Schell Judit

Borbás Gabi

Mészáros András

Bartha László | Bodai Attila | Boronkay-Szalay Olimpia | Bányai Mirjam | Csongor Nóra | Gats Éva | Gyöngyösi Márton | Juhász Lajos | Kele Gábor | Kovács József | Kovács Norbert | Nyulászi Fruzsina | Popovics Gyula | Sáfár-Kovács Zsolt | Suba Attila | Tóth Mihály


Jelmez- és díszlettervező | Pallós Nelli
Zeneszerző | Puskás Dávid
Technikai és videórendező | Gothár Márton
Világítástervező | Friedrich Gergely

Operatőrök | Mayer Bernadette, Tóth Angéla, Scholtz Kristóf, Villányi Csaba
Adásrendezők | Dúzs Attila, Pilipowski Tamás
Szcenikus | Barkovics Zoltán
Stylist | Matis Edit
Grafika | Mészáros Lilla
Dramaturg | Baráthy György
Súgó | Fodor Marianna
Ügyelő | Kele Gábor 
Rendezőasszisztens | Kántor Nóra


Bemutató | 2022. január 15.
Helyszín | Nagyszínpad

Ruha | VAN GRAAF, NAVONA

SZÜLŐFALUM, PEST

Előadja: Fesztbaum Béla

Díszlet: Enyvvári Péter
Zenekar: Termes Rita, Farkas Izsák, Simkó-Várnagy Mihály
Szerkesztette, zenéjét szerezte és rendezte: Fesztbaum Béla

Molnár Ferenc örököseinek engedélyét a Hofra Kft. (www.hofra.hu) közvetítette.

Vígszínházi bemutató: 2022. január 15.

(Az előadás a Rózsavölgyi Szalonban jött létre 2016-ban.)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *