Egy előadásban az üzenete a legfontosabb számomra. A tartalmi mélység, amely azzal kecsegtet bennünket, hogy tanít valamit az életről – azért, hogy gazdagabban, tapasztaltabban távozhassunk a színházból. Talán ez a legszebb ebben a művészeti ágban: reflektálhat a valóságunkra, árnyalt módon kérdéseket tehet fel, amiket aztán nekünk, magunknak kell megválaszolnunk, hogy ez által fejlődhessünk. Egy kitűnően megkomponált, látványos színdarab nem ér semmit, ha nincs oka arra, hogy létrejöjjön; értelme, hogy megnézzük. Horgas Ádám legújabb rendezésének az egyik kiemelkedő pontja, hogy mindkét oldalt igyekszik megteremteni. A mélyenszántó történetet egy gyönyörű, chagalli világ öleli körbe, amelyet a zene varázsa tesz teljessé.
Ismét egy izgalmas próbaidőszak küszöbén állunk: ez lesz a Szomorú vasárnap, Müller Péter drámája. Seress Rezső zenei legenda halálát követő meséje, amely földi törzshelyén, a Kispipa vendéglőben játszódik. Egy sokrétű, elgondolkodtató történet, amelynek mélységét főszereplőjének sorsa és fájdalma adja. Azt, hogy az előadás témája érdekes, a lehető legkomolyabban értem. Egy próbaidőszak meghatározó része, amikor az előadás lelkiségét közösen, csapatként boncolgatjuk: aláásunk az emberi tényezők és motivációk mélyére, igyekszünk érzékenyen és nyitottan megközelíteni az előadás esszenciáját. Lelki folyamatokról, mozgatórugókról beszélünk, feltárjuk egy ember tragédiáját, fájdalmát.
Márpedig Seress története kiváló és elgondolkodtató alapanyag. Horgas már az olvasópróbán határozottan kijelentette, szeretné kidomborítani az előadás azon aspektusát, hogy a halál pillanata után játszódik. Nem csupán színpadi szereplőket, már halott embereket látunk, akiknek feltárásra váró okuk van arra, hogy leülnek a borozó asztalához, a múltról tesznek fel kérdéseket, igyekeznek szembenézni földi életük döntéseivel, és elfogadni, ha hibáztak. Seress visszatér életének fő helyszínére, és szembesül azzal, hogy a nő, akiről azt hitte, nem szerette őt, saját halála után eljött hozzá. Seress személyiségének érdekességét a szeretetéhsége és ezáltali önzősége adja: nem tudta lerakni terhét, az a fájdalom, amely életében nyomorgatta, most sem hagyja békén.
Nincs könnyű dolga tehát Rudolf Péternek, akinek Seress szerepe jutott. Egy összetett, önironikus, ámde folyton kétségekben vergődő alakot kell megtestesítenie, aki képtelen észrevenni a szeretetet, holott szünet nélkül azután kutat. Azonban nemcsak az alámerülés jelenti a megformálás lényegét: fontos pont, hogy egy muzsikusról beszélünk, a Szomorú vasárnap és számos csodálatos dal megalkotójáról, a zenei világ kiemelkedő alakjáról, aki éppen csak zongorázni és énekelni nem tudott. Mégis, e nélkül is hatást gyakorolt: ezért is gondolom azt, hogy nem szükséges egy képzett zenés színész tudása a szerep megformálásához. Seress erőssége sem az ilyesfajta tehetségében rejlett: hanem kisugárzásában, lelki mélységében és spirituszában. Mindazzal, amellyel Rudolf is rendelkezik színészként, és a próbákon így bizonyítja be, hogy az üzenet átadásához, közvetítéséhez az átélés és a hozzáállás a legfontosabb eszköz. Nagy kreativitással dolgozik, humorérzékével kiválóan támogatja az alakot, akit megtestesíteni kíván, valamint lendületesen és ötletesen bújik Seress életének szereplőinek bőrébe.
A világ, amelyet Horgas ennek a kis embernek megálmodott, a Madách Színház nagyszínpadának megfelelő grandiozitással bír. Bár még a próbaidőszak legelején járunk, és a próbák helyszínéül szolgáló Tolnay Szalon minden bizonnyal nem tudja visszaadni a végső hatást, az elemek, amelyekből a Vasárnap táplálkozni fog, már jól körvonalazódnak. Most úgy érzem, hogy tartalmában, látvány- és zenei világában is egy szép előadás készül: a szeretet hiánya, szükségessége bontakozik ki Seress történetében, amely során legnagyszerűbb dalai szólnak az életről, csalódásról, boldogságról, italról, szerelemről, arról a világról, amely Seress-t körbevette, és amelynek problémái paradox módon a mieink is. A koncepció fő érdeme azonban az, hogy a Szomorú vasárnapot jellemző mélabús hangulat helyett egy olyan történetet szeretne elmondani, amelyben éppen az életünkkel való szembenézés, a fájdalmak feloldása, a továbblépés és a szeretet a legfontosabb. Én pedig igyekezni fogok, hogy minél érzékletesebben meséljem el, hogyan is készül el ez az előadás.
Szereplők
Seress Rezső
Rudolf Péter
Helén
Nagy-Kálózy Eszter
Pincér / Pap / Katona / Férfi
Nagy Sándor
Alkotók
Díszlettervező
Horgas Péter
Jelmeztervező
Bujdosó Nóra
Zenei vezető
Kocsák Tibor
Koreográfus
Hajdú Anita
Szcenikus
Tompai Zsuzsa
Videó-animáció
Molnár Balázs
Vincze Nóra
Zenei munkatárs
Erős Csaba
Neumark Zoltán
Puskás Péter
A rendező munkatársa
Kutschera Éva
Nagy Attila
Rendező
Horgas Ádám