Jó darabválasztásokkal feszegetnek közéleti kérdéseket, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a három előadás, amit az elmúlt időszakban lehetőségem volt megtekinteni.
Az elmúlt időszakban két Alföldi-előadásra sikerült eljutnom: az Átriumban tavaly bemutatott Chicago című musicalre, valamint a Rózsavölgyi Szalon friss bemutatójára, a Diplomáciára, amelyben Sztarenki Pál partnereként boncolgatja az emberség mibenlétét.
Horgas Ádám rendező javaslatát teszem közzé a tao-ügy kapcsán.
A Táncórák egy autista fiatalember és egy sérült táncosnő kapcsolatát mutatja be: mindketten nehéz helyzetből indulnak el egymás felé, nehéz terheket cipelnek vállukon.
A következő évben sem fogunk unatkozni, rengeteg izgalmas és elgondolkodtató előadás próbaidőszaka veszi majd kezdetét, amelynek bemutatója minden színházőrült számára kihagyhatatlannak bizonyul. A rendkívül széles premier-választékból csemegéztem, és állítottam össze saját listámat. Íme!
Most például a szombathelyi Weöres Sándor Színházban, ahol lehetőségem nyílt megtekinteni két legújabb előadásukat, Horgas Ádám rendezését, Egy bizonyítás körvonalait, illetve Alföldi Róbert munkáját, A salemi boszorkányokat.
Az elkövetkezendő időszakban több duplakritika megírását tűztem ki célul. A magyar színházi palettáról nem esik nehezére válogatnia a színházba vágyó nézőnek, hiszen óriási a kínálat mind a szórakoztató-, mind pedig a művészszínházakban.
A fergeteges színészi alakítások Bereczki rendezésében egy fájdalmakat és emberi gyengeségeket favorizáló, lényeglátó koncepcióval találkoznak.
Szívmelengető az előadás, amelyet a szereplők közösen írtak rendezőjükkel, Dömötör Andrással. Véleményem szerint az a színház, amely hitet ad, mindenható.
A Rosmersholm már olvasmányként sem feltétlenül a könnyen emészthető kategóriába sorolható, éppen azon tulajdonsága miatt, hogy határozottan fordítja szembe az olvasóját a saját életével, megoldatlan ügyeivel.