Ismét egy izgalmas próbaidőszak küszöbén állunk: ez lesz a Szomorú vasárnap, Müller Péter drámája. Seress Rezső zenei legenda halálát követő meséje, amely földi törzshelyén, a Kispipa borozóban játszódik. Egy sokrétű, elgondolkodtató történet, amelynek mélységét főszereplőjének sorsa és fájdalma adja.
Csányi Sándor első rendezése egy próbaidőszakot helyez a középpontba, minden gondjával, bajával, szépségével együtt. Valóban, szó szerint egy alkotófolyamatot követhetünk elejétől a végéig: rendezői utasításokkal, a szövegtanulás hiányosságával, az improvizációkkal…
Mind a művész-, mind pedig a szórakoztató színházak bemutatói között elgondolkodtató, mély értelmű és izgalmas darabok sorakoznak. A teljesség igénye nélkül szemezgettem a lebilincselőnek tűnő alkotások közül.
De jó, hogy vannak pillanatok, vannak színdarabok, amik kinyitják az ember szemét, és emlékeztetik: nézd, így is lehetne élni! Szirtes Balázs monodrámáját a Hatszín Teátrumban mindenképp ezen élmények közé sorolom.
Alföldi nem véletlenül aposztrofálja úgy darabját, A félelem megeszi a lelket, hogy „szerelmi történet”. Noha a német takarítónő és a marokkói munkás szerelme felszítja és teljesen figyelmen kívül hagyja a társadalmi elvárásokat, a fennálló ellentéteket és a bevándorlókkal szembeni előítéleteket, és a történet jelentős része erre az ellentétre koncentrál, a rendező megfogalmazása rendkívül pontos.
Előadásaik a minőségi szórakoztatás és elgondolkodtatás jegyében fogannak: egyaránt található közöttük olyan darab, amely a hétköznapok szürkeségéből ránt ki, és olyan is, amely kevésbé nevettet, de a valóság fontos és mély rétegeit boncolgatja.
Talán ezen darab esetében a kifejezés, hogy Szirtes kiváló idegenvezető, rendkívül találó kifejezés. Hiszen lényeges információ, hogy a darab angolul zajlik, a verseket, anekdotákat, művek részleteit angolul halljuk. Szirtes azonban közvetlen vezető, és érthető módon közvetíti felénk az író életét.
Ebben az előadásban inkább az elgondolkodtatás, semmint a nevettetés szándéka fogott meg. Ez az oldal viszont kiválóan érvényesül, főleg azért, mert mindenféle interaktivitás nélkül kezeli partnerként az előadás nézőjét.
Vecsei H. Miklós Mondjad Atikám! című önálló estjét korábban a Vígszínház Házi Színpadán már bemutatták, most a Pesti Színházba került át, egy jóval nagyobb színpadra.
A Kétely hallatlanul izgalmas és fontos minden olyan ember számára, akit egy kicsit is foglalkoztat a hit kérdése. A szigorú igazgatónő és a kételyeket boncolgató pap morális vitája során az ember saját hite is próbára tétetik, s azt sem kerülheti el, hogy az önmaga életében találja meg a válaszokat azokra a kérdésekre, amelyeket a darab feltesz.