Szente Vajk Puskás, a musical című rendezését elsősorban azért méltatnám, mert nem csupán énekes betétekből, lenyűgöző látványvilágból, gyönyörű jelmezekből áll – ahogyan a köztudat gondolkodik erről a műfajról –, hanem piedesztálra állít egy olyan gondolatot, ami egy kataklizmát követően az egyetlen lehetséges megoldás.
Az előadás ugyanis a fent boncolgatott gondolatkörrel kapcsolatosan olyan politikai, társadalmi és magánéleti történetek, zenés jelenetek és a pesti kabaré bohózatainak segítségével igyekszik tükröt tartani számunkra, amelyek egy jól megszerkesztett dramaturgiával végül a mennyország kávézójába vezetnek bennünket.
A színházi évad végeztével a nézőknek kevés lehetőségük akad arra, hogy hódolhassanak szenvedélyüknek. Noha a Szentendrei Teátrum széles…
Jó darabválasztásokkal feszegetnek közéleti kérdéseket, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a három előadás, amit az elmúlt időszakban lehetőségem volt megtekinteni.
Az elmúlt időszakban két Alföldi-előadásra sikerült eljutnom: az Átriumban tavaly bemutatott Chicago című musicalre, valamint a Rózsavölgyi Szalon friss bemutatójára, a Diplomáciára, amelyben Sztarenki Pál partnereként boncolgatja az emberség mibenlétét.
A Táncórák egy autista fiatalember és egy sérült táncosnő kapcsolatát mutatja be: mindketten nehéz helyzetből indulnak el egymás felé, nehéz terheket cipelnek vállukon.
Most például a szombathelyi Weöres Sándor Színházban, ahol lehetőségem nyílt megtekinteni két legújabb előadásukat, Horgas Ádám rendezését, Egy bizonyítás körvonalait, illetve Alföldi Róbert munkáját, A salemi boszorkányokat.
Az elkövetkezendő időszakban több duplakritika megírását tűztem ki célul. A magyar színházi palettáról nem esik nehezére válogatnia a színházba vágyó nézőnek, hiszen óriási a kínálat mind a szórakoztató-, mind pedig a művészszínházakban.
A fergeteges színészi alakítások Bereczki rendezésében egy fájdalmakat és emberi gyengeségeket favorizáló, lényeglátó koncepcióval találkoznak.
Szívmelengető az előadás, amelyet a szereplők közösen írtak rendezőjükkel, Dömötör Andrással. Véleményem szerint az a színház, amely hitet ad, mindenható.