Az értelmező próbák ezért kiemelten fontosak: a mozgatórugók és a szándékok mögé nézünk, mi és miért érdekli a karaktert, milyen fájdalomból dolgozik, milyen lelki rezdülés áll egy-egy mondata vagy megnyilvánulása mögött.
Minden színházi folyamatban elérkezik az a pont, amikor a számtalan rendelkező- és emlékpróbát követően megállások nélkül kezdjük el próbálni a felvonásokat. Eközben a rendező és a rendezőasszisztens, valamint a súgó szorosan összedolgozva lejegyzik az esetlegesen felmerülő hibákat, legyen az szövegtévesztés vagy mozgásbeli pontatlanság.
Alámerülni egy hozzá hasonló személy pszichéjébe rendkívül érdekfeszítő folyamat. Felszínre hozni saját múltjából eredő traumáit, megvizsgálni, ezek miképpen hatnak a jelenére, milyen fájdalomból vagy emlékből táplálkozik, amikor a történetet elmeséli nekünk.
Korábban a Játékszín 39 lépcsőfok, illetve Madách Színház Szomorú vasárnap című előadása kapcsán is volt lehetőségem próbanaplókat megosztani az Olvasókkal, beavatni őket és mesélni arról, hogy hogyan zajlik egy alkotófolyamat, miképpen áll össze egy előadás, hogyan dolgozik együtt a rendező és színészei.
3 év szünet után Formanek Csaba színész-rendező, a Kettőspont / színház & spirituális ügynökség művészeti vezetője úgy döntött, felújítja Hádész – Látomások az Alvilágból című, 2017-ben született monodrámáját. A felújítás folyamatában készülő próbanaplóját szeretném megosztani az Olvasókkal.
Egy próbaidőszak izgalmas pontja, amikor megszületik a tér, a jelzéseket végleges kellékek váltják fel, valamint találkozunk azzal a díszlettel, ahol a premieren Seress Rezső első alkalommal tér majd vissza a Kispipa vendéglőbe.
A Szomorú vasárnapban az az érdekes, hogy pátosz és mélabú nélkül közelíti meg a dalt és költőjét is, miközben nem tagadja a tragikumát és a sorsszerűség szépségét sem.
Természetesen érdekfeszítőbbek munkánk azon pillanatai, amikor egy fél perces, egyértelműnek tűnő dialóg mögött keressük a gondolatokat és az indítékokat. Seress alakjában és Rudolf Péter alakításában az válik különlegessé, amikor nincs szüksége szavakra ahhoz, hogy érzékeltessen egy tragédiát vagy akár egy hatalmas megkönnyebbülés.
Márpedig Seress életének középpontja a zene volt: az, amivel a leginkább ki tudta fejezni önmagát, és amely révén a társadalmi konvenciókkal szembemenve beszélni – s persze énekelni – mert arról, hogy nem csupán a boldogság létezik, és igenis ki kell mondani, ha fáj.
Ismét egy izgalmas próbaidőszak küszöbén állunk: ez lesz a Szomorú vasárnap, Müller Péter drámája. Seress Rezső zenei legenda halálát követő meséje, amely földi törzshelyén, a Kispipa borozóban játszódik. Egy sokrétű, elgondolkodtató történet, amelynek mélységét főszereplőjének sorsa és fájdalma adja.