Nagyon sok egyszemélyes előadást volt már szerencsém megtekinteni, személy szerint kifejezetten kedvelem ezt a színházi „műfajt”. Egy olyan speciális előadástípusról van szó, amikor a színdarab minden felelőssége, terhe egyetlenegy előadóművész vállát nyomja. Ő az, akin keresztül egy egész világ megszülethet, egy történet megteremtődhet, egy tanulság elhangozhat. Mindamellett szabadság is: övé az egész színpad, olyan ritmusban játszhat, olyan koordináta-rendszerben mozoghat, amelyet jónak lát. Igazán intim helyzet: a közönség egy közös világban él egy színésszel, jó esetben másfél, két órára cinkosokká, barátokká válnak. Vagy éppen megrendült hallgatósággá, akit lenyűgöz a történet, egy színészi előadás karizmatikussága. Most éppen Szirtes Balázs egyszemélyes előadásán az RS9 Színházban, ahol megelevenedik egy szépkisnap megrendítő története.

A Szépkisnap nem egy könnyű történet: úgy gondolom olyasmi, amibe érdemes alámerülni, kicsit feszengeni, majd engedni, hogy szellemisége kicsit elgondolkodtassa, önmaga felé fordítsa az embert. Ez egy középkorú férfi története, akit idillinek tűnő családi életéből fordít ki a sors, elragadja mellőle feleségét és gyermekeit, miután az asszony megvádolja a gyerekek molesztálásával. A Szépkisnap történetében – érzelmi mélysége mellett – főképpen az a megrendítő, hogy ijesztően aktuális. Egy mikrotörténet, amely részleteiben tárja fel a gyanú, a vád, önvád, majd a feloldozás rapszodikus érzelmi skáláját. Kiválóan áll a történetnek, hogy valóban csak egyetlenegy személyt láthatunk: érzelmei elsöprő vehemenciával jelennek meg, kimerevít minden helyzetet, amelyen a férfi keresztülmegy. Humoros mondatai csak a felszínen nevettetőek: érezhető keserűség húzódik mögöttük. Éppen ezért sok esetben azok a sorok hatottak meg leginkább, amelyen a többség nevetett, kevésbé érzékelve a helyzet véresen őszinte, mögöttes mondanivalóját.

A monodráma intimitása megkerülhetetlen, ezt az előadás maradéktalanul bebizonyítja. Végtére is ez egy vallomás: egy megrázó belepillantás egy férfi életének azon szakaszába, amikor szembe kell néznie azzal, hogy senki sem hiszi el az igazát. Ezt egyértelműen állítja is az előadás egy pontján: megrendítő az az egyszerűség, egyenesség, ahogyan kijelenti ezt a valójában nagyon súlyos mondatot. Az ember magára marad, kicsit össze is roskad, de a mesét sosem hagyja abba. Átkalauzol bennünket ezen az igen fájdalmas időszakon: amikor már-már megkérdőjelezi, van-e joga ahhoz, hogy az események ellenére egy napra magához vegye a gyerekeit; amikor a kihallgató szobában egy régi ismerőssel találkozik, aki már senkinek sem hisz; amikor végül áldozatává válik a társadalmi ítéletnek és a folytonos gyanúnak, és többé úgy érzi, nem lesz képes úgy viszonyulni gyerekeihez, mint korábban, ártatlanul. És akkor a férfi kiborul…

Eddig maximum 70-80 perces, egyfelvonásos önálló projekteknek voltam tanúja, nem is keresve hosszúságának okát, mondván, ennyit bír el egy monodráma. A Szépkisnap ezt a technikai részletet másképpen kezeli, több mint két óra futamidővel, ebben a helyzetben pedig az ember jogosan tart tőle, hogy vontatottá válik a történet. Ennél az előadásnál teljesen feleslegesen, az idő nem vált tényezővé, és ez egyaránt tulajdonítható a történet mélységének és érdekességének, valamint az est megteremtőjének és előadójának, Szirtes Balázsnak. Kivételesen dicséretes munkát végez: nem csupán egy karakterábrázolásról, hanem atmoszférateremtésről beszélhetünk, amelyben valóságosan és hitelesen születik meg a történet esszenciája, tanulsága. Szirtes egy húsvér, háromdimenziós, gyarló, végtelenül emberi férfit alakít, aki páratlan közvetlenséggel von be bennünket életének kialakuló tragédiájába. Közvetlensége pedig több szinten érthető, az érzelmeket pontosan, szívfacsaróan közvetíti, valamint egyáltalán nem tart távolságot hallgatóságától. Még gyermekei fotóját is körbe adva bevon a világába.

Az egész történet szempontjából valóban az emberiesség az, amely a leginkább megérint. Ez a történet sajátja is, hiszen az amúgy Szirtes által fordított anyag őszintén, és semmit le nem tagadva meséli el a férfi drámáját. A tengernél történt eseményekről szóló, érzelmeit feltáró nagyobb lélegzetvételű monológja az előadás egyik legmegrendítőbb pontja, amikor a férfi önmagával szemben veszíti el ártatlanságát és nem képes többé úgy ránézni gyermekeire, mint korábban. Ezt a pillanatot számomra a boldog végkicsengés sem tudta feloldani. Hiszen bár van visszaút, van megoldás, az ehhez hasonló lelki pálfordulások színpadon – természetesen pontosan előadva – elgondolkodtatnak, és nem érnek véget a darab befejeztével. Kicsit haza kell menni, kicsit rágódni kell rajta, ez pedig olyan anyag, amelyet érdemes „átereszteni” a lelkünkön. A Szépkisnap egy fontos és elgondolkodtató darabja a budapesti monodrámáknak, amely az alapanyag mélységének és Szirtes Balázs alázatos munkájának egyaránt köszönhető.

Szereplők

Eddie szerepében: Szirtes Balázs

Alkotók

Rendezte: B. Török Fruzsina
Produkciós vezető: Gáspár Anna
Köszönet: Galla Miklós, Simon Kornél, Megyeri Léna, Ridzi Gábor, Színház- és Filmművészeti Egyetem

Kiemelt fotó: Kállai-Tóth Anett