Alföldi Róbert munkáit mindig is nagy érdeklődés övezte. A pesti közönségnek nagy szerencséje van, hiszen számos lehetőség kínálkozik arra, hogy megtekintse a színészrendező aktuális rendezését vagy éppen alakítását. Az elmúlt időszakban két Alföldi-előadásra sikerült eljutnom: az Átriumban nyáron bemutatott Chicago című musicalre, valamint a Rózsavölgyi Szalon friss bemutatójára, a Diplomáciára, amelyben Sztarenki Pál partnereként boncolgatja az emberség mibenlétét.
Ártatlanság és bűn, bűn és ártatlanság

Alföldi előszeretettel használ musicaleket alapanyagul. Két emlékezetes munkája jut eszembe: az elmúlt években elgondolkodtatóan rendezte meg a Budapest Bábszínházban a Kabarét, valamint az Átriumban az Őrült Nők Ketrecét: mindkét esetben tiszteletben tartva a műfaji határokat, sikerült újabb fénytörésben láttatnia a jól ismert történeteket. Talán ettől olyan jó a Chicago is: a jazzközpontú előadások hosszú sorában kiemelkedő és ismerős történettel operáló anyag, ámde Alföldi sikeresen ruházza fel saját rendezői stílusának köpönyegével.

Lüktető és pulzáló világ elevenedik meg a női börtön (és az Átrium) színpadán: a szabadulásuk érdekében küzdő nők minden fortélyt bevetnek arra, hogy a közönség méltó figyelme piedesztálon tartsa őket és végül kiemelje a rácsok közül. Nem is börtön ez, hanem inkább színpad: Velma Kelly (Parti Nóra) és Roxie Hart (Sodró Eliza) egymás népszerűségét túllicitálva küzdenek a megmentő ügyvéd kegyeiért. Nem számít, mennyire álságos vagy hazug az, amit eladnak: a lényeg, hogy a közönség szeresse. Alföldi esetében a szerencse, hogy a látványos csomagolás nem a gondolkodás hiányát igyekszik leplezni. Hűen teremti meg a világot, amelyben az ártatlanság és a bűn képe összemosódik, majd megkérdőjeleződik, és végül nem a két nő célra tartása válik nagy kérdéssé, hanem a mi hozzáállásunk a darab mélységeihez: a rendező erősen érzékelteti velünk, hogy ez a történet rólunk, a mi korunkról és problémáinkról szól.

A Chicago esetében jóval hangsúlyosabb az elgondolkodtatás szándéka, mint azok a tényezők, amelyek időnként kibillenteni kívánnak a darab lendületéből. Noha a két főszereplő inkább prózai minőségben értékelhetőek, semmint énekesi fellépésükben, az előadás képes élni a műfaji eszközökkel és pazar koreográfiákkal – nehezen feledhető Bercsényi Péter jelenléte és alakítása, aki viszont mindkét minőségében kitűnő munkát végez a törtető riporter, Mary Sunshine szerepében. Még a jól ismert dalok magyarosítása sem feltétlenül zavaró, az előadás szenvedélyessége és közlésvágya kerül előtérbe, és ami még fontosabb, hogy mindezek működőképesek is. Alföldi rendezése mindkét frontvonalon megállja a helyét: csípős humorával és látványos rendezői víziójával szórakoztatja, lényeglátásával és szembesítésével pedig elgondolkodtatja közönségét.
Embernek lenni

Direktebb módon közelít az emberség kérdésköréhez a Diplomácia, amelyben Alföldi egy olyan konzult alakít, aki egy náci tisztet igyekszik lebeszélni Párizs teljes megsemmisítéséről. A parancsokat vakon teljesítő, határvonalakhoz szigorúan ragaszkodó, ámbátor családját védelmező katona az uniformisa mögé rejti gyengülő emberségét, amelyet a konzul egyenes és mélyreható kérdésekkel igyekszik előcsalogatni. A reflektálás végig érezhető: hiánycikk az emberség az emberiségből, talán ezért döbben meg a tiszt, amikor egy asztmás roham közepén, de a végső parancs kiadása előtt a konzul gondolkodás nélkül megmenti az életét. „Emberek vagyunk…”

Alföldi brillírozik a morális értékek mellett teljes vállszélességgel kiálló konzul szerepében. Érezhetően érti és hisz is azokban az értékekben, amelyeket megtestesíteni kíván: a konzul magától értetődőnek veszi a segítségnyújtást, és értetlenül áll a tiszt kezdeti bizalmatlansága előtt. Mintha nem is két ellenfelet, mint inkább a társadalom kétfelé szakadt részét alakítanák: azt, aki még hisz a testvériségben, és azt, aki alig ismeri fel azt akkor is, ha éppen az életét mentik meg. Ilyen tekintetben valóban zavarba ejtő, hogy miért a félelem, és miért nem a szeretet mellett foglal állást az emberek többsége.

Rendkívül fontos alapállapotot rögzít, és még fontosabb értékrendet domborít ki az előadás: mit jelent embernek lenni? Alföldi és Sztarenki valódi feszültségekkel teli társalgási drámát hoz létre a színpadon: két olyan tisztviselőt alakítanak, akik bár más oldalt erősítenek, egy percre sem szűnnek meg tisztelettel fordulni a másik felé. Talán ebben áll a Diplomácia csodája: nem kis vállalkozás moralitás után kutatni egy háborús helyzetben. Ám valóban csodálatraméltó teljesítmény az, ha – Alföldi érzékletes szerepformálásának valamint Sztarenki izgalmas rendezésének köszönhetően – ehhez hasonló kilátástalan körülmények ellenére is rá tudunk találni a legfontosabbra: az emberségre.
CHICAGO
Alkotóstáb
Billy Flynn, ügyvéd | Fekete Ernő |
Brasch Bence e.h. | |
Velma Kelly | Parti Nóra |
Roxie Hart | Huzella Júlia |
Sodró Eliza | |
Morton Mama | Hernádi Judit |
Csarnóy Zsuzsa | |
Konferanszié | Hámori Ildikó |
Amos Hart | Mihályfi Balázs |
Mary Sunshine | Bercsényi Péter |
Fred Casely | Figeczky Bence |
Hunyák | Fodor Annamária |
Annie | Vásári Mónika |
Tornyi Ildikó | |
June | Nagy Anikó |
Mona | Tornyi Ildikó |
Szalay Olimpia | |
Liz | Hollai Anna |
Kar | Benkő Dávid |
Dienes Ildikó | |
Katona Vanda | |
Lakatos Zsolt | |
Mármarosi Tünde | |
Simó Anna | |
Száraz Dávid | |
Székely Szilveszter | |
Eller Gusztáv | |
Papp Éva | |
Szalay Olimpia | |
Zenekar / szaxofon, klarinét | Ablonczy Keve |
Bartek Zsolt | |
Dennert Árpád | |
Horváth Marcell | |
Zenekar / trombita | Bacsa Zoltán |
Magyar Ferenc | |
Zenekar / harsona | Barbinek Gábor |
Gáspár Olivér | |
Schreck Ferenc | |
Zenekar / dob | Nagy Zsolt |
Papp Dániel | |
Zenekar / basszusgitár | Frey György |
Pál Gábor | |
Studniczky László ‘Zsatyi’ | |
Zenekar / zongora | Erős Csaba |
Grósz Zsuzsanna |
Magyar szöveg | Ugrai István |
Koreográfus | Vári Bertalan |
Társkoreográfus | Papp Éva |
Zenei vezető | Csengery Dániel |
Díszlettervező | Kálmán Eszter |
Jelmeztervező | Tihanyi Ildi |
Műszaki vezető | Szabó Szilveszter |
Zenei főmunkatárs | Károly Kati |
Korrepetitor | Grósz Zsuzsanna |
Kellékes | Hajdu Bence |
Öltöztető | Lakatos Erika |
Smink | Takács Annamária |
Grafika | Lakatos Péter |
Súgó | Zsolnay Andrea |
Asszisztens | Almay Zsófia |
Segédrendező | Nyulassy Attila |
Produkciós menedzser | Zsedényi Balázs |
Produkciós vezető, dramaturg | Ugrai István |
Rendező | Alföldi Róbert |
DIPLOMÁCIA
Alkotóstáb
Dietrich von Choltitz: Sztarenki Pál
Raoul Nordling: Alföldi Róbert
Helmut Mayer: Varga Ádám
Werner Ebernach: Sütő András
Hans Brensdorf: Bárdi Gergő
Fordító: Tótfalusi Ágnes
Díszlettervező: Enyvvári Péter
Jelmeztervező: Böhm Katalin
Rendező: Sztarenki Pál