Idegenvezetés Oscar Wilde életében

Manapság Pesten szemfülesnek kell lennie annak a nézőnek, aki angol nyelvű előadást szeretne nézni. Korábban évekig a Merlin Színház adott otthont több idegen ajkú színdarabnak, azóta viszont nincs olyan gyűjtőhely, ahol az ínyenc-nézők gyülekezhetnek. Az RS9 Színház repertoárján azonban számos izgalmas vállalkozás található, többek között Szirtes Balázs Oscar Wilde-estje, a The Importance of Being Oscar is, amely valódi csemege azon nézők számára, akik egy izgalmas monodrámára és angol nyelvű darabra vágynak. 

Kőváry Katalin rendezése kimeríti mindazon okokat, amelyekért érdemes egyszemélyes estét és angol nyelvű előadást nézni. Szirtes már korábban is bizonyította, hogy remekül megállja helyét egyedül a színpadon, gondolok itt a Szépkisnap című előadására, ugyanezen színház „színpadán”. Egy egyszemélyes est sikere ugyanis két dologtól függ: az előadó színész tehetségétől és karizmájától, valamint az alapanyag érdekességétől, működőképességétől. A darab katalizátorától, Oscar Wilde-tól nem kell félni: izgalmas életutat, elgondolkodtató műveket és gondolatokat hagyott hátra. Szirtes monodrámájában megismerhetjük a vers –és regényírót egyaránt, hovatovább, az embert is – akivel kapcsolatban az egyik legkiemelkedőbb pillanat, amikor meghallgathatjuk fegyházban írt sorait. Nagyban árulkodik személyiségéről és lelki mozgatórugóiról. Érzelmes pillanata ez az előadásnak, de kellően hatásos: ugyanis megjelenik az író mögött az ember is.

A siker persze nemcsak az életút izgalmain múlik, de az emberen is, aki megidézi Wilde-ot. Szirtes az előadás alatt több minőségben is megjelenik, sőt, kiválóan helyt áll: ő a narrátorunk, aki átvezet bennünket az író életének fontos pontjain, de ő több ízben Wilde, valamint a művek részleteiben ő alakítja a szereplőket is. Az előadást lehetne izgalmas angolóraként aposztrofálni, de sokkal közelebb áll egy tartalmas színdarabhoz, amely több oldalról közelíti meg az írót és több nagyobb művébe is bepillantást enged. „Színességét” éppen a színész sokoldalúsága adja, amellyel különleges hangulatot képes megteremteni: így válik egyértelművé, hogy Szirtest nemcsak az anyag megosztása érdekli, de színészileg át is tudja adni a lényegüket. Talán ezen darab esetében a kifejezés, hogy Szirtes kiváló idegenvezető, rendkívül találó kifejezés. Hiszen lényeges információ, hogy a darab angolul zajlik, a verseket, anekdotákat, művek részleteit angolul halljuk. Szirtes azonban közvetlen vezető, és érthető módon közvetíti felénk az író életét. Különleges élmény idegen nyelvű előadást hallgatni, szükséges ugyan pár perc „átállás”, ám utána különleges közösséget kovácsol a jelenlévőkből. Semmilyen „csatorna” (például a fordítás) nem áll a néző és az író között: a műveket úgy halljuk és értelmezzük, ahogyan megíródtak.

A világ megteremtéséhez minimalista kellékeket használ, a Dorian Gray arcképe esetében például tökéletes a tükör használata, amely egyszerű, de lényegre törő módon segít megteremteni Wilde egyik legnagyobb regényének esszenciáját. Ez a darab nyelvisége miatt nagyobb teljesítményt követel meg magától a színésztől is, akinek teljes természetességgel kell játszania angolul is. Egy önálló vállalkozás esetében még szembesítőbb, még közvetlenebb helyzet, Szirtes azonban sikeresen abszolválja a feladatot, amely egyaránt köszönhető az alakítása mögött húzódó alázatnak, precizitásnak és felkészültségnek. Információdús előadást hoz létre, amely méltó módon teremti meg Wilde személyét, műveit, ízelítőt ad az idegen nyelvű színjátszásból, ennek következményeképp pedig magától értetődő módon válik a budapesti monodrámák egyik legizgalmasabb eseményévé.

Szereplők

előadja: Szirtes Balázs

Alkotók
rendezte: Kőváry Katalin
angol nyelvi konzultáns: Sylvia Llewelyn

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *