Karaktert vagy színészt játszunk? – 39 lépcsőfok próbanapló

Hitchcock értelmezésében a 39 lépcsőfok egy komoly nyomozás története volt: Horgas Ádám interpretációjában ez a fekete-fehér krimi úgy kap más színezetet, hogy vígjátéki elemekből építkezik, karaktereit új színben és komikus jelenetekben prezentálja. Ez esetünkben azért izgalmas, mert újabb értelmezési lehetőségeket vet fel, mind nézői, mind színészi oldalon. Horgas rendezésében ugyanis nem a történet egyszerű elmesélése a cél, a gagek mellett sokszor saját szerepeikből is kiforgatja színészeit. Egyes jelenetekben nem karaktereket, hanem színészeket látunk, akik élvezik a játékot. Ezen gondolatok miatt érzem azt, hogy a próbanaplóban kevésbé a történetről, mint inkább a színpadi ábrázolás módjáról érdemes beszélni. A krimi-vígjáték műfajának felszíne alatt ugyanis érdekes gondolatok várnak megfejtésre.

Kiváltképp érvényes ez a gondolat arra a jelenetre, amelynek keretében Nagy Sándor és Szirtes Balázs, a Skóciába tartó vonatút során felváltva jelenik meg kalauzként, újságárus fiúként, rendőrként. A korábban tárgyalt tempó- és ritmustartás itt is érvényes, a vicces jelenet mélyén mégis komolyabb szándékok rejlenek. A bravúr, hogy a színészek egymást váltják a szerepekben, főleg azt kívánja éreztetni, hogy játék iránti szenvedélyük egyre nagyobb méreteket ölt, addig a pillanatig, amíg a főszereplő Richard Hannay, azaz Lengyel Tamás rájuk nem szól, és ki nem billenti őket ebből. De nem mindegy az sem, hogy

karaktert vagy színészt játszunk

– máshogyan zajlik a felépítés és természetesen az ábrázolás. Ennek tisztázása, a koncepció miatt, elengedhetetlen.  Ez a gondolat több jelenetben is hangsúlyt kap, a színművészek “pozíciójának” ezen kétértelműsége is különösen nagy hangsúlyt kap a darab folyamán.

A próbák egyik legizgalmasabb része ez a közös gondolkodás, valamint a karakterek mozgatórugóinak és történetének boncolgatása. Horgas Ádám nagy hangsúlyt kíván fektetni a háttérben lévő szereplőkre: például Margaretre, a vidéki feleségre, aki egykoron Glasgowban lakott, most azonban erőszakos férjura elnyomása és bántalmazása alatt kénytelen élni. Csak vágyakozhat a szép szombat esték után: távolba révedve mesél a vágyott város hangulatáról, érzései hatalmukba kerítik, a szoknyapecér Hannay-t pedig kicsit magával ragadja a gazdasszony vágyakozása. Horgas előtérbe helyezi ezt a karaktert.

Ennek a nőnek az a tragédiája, hogy vannak emlékei a távoli városról és nagyon sokat jelent neki… mégis egy eldugott helyen kell élnie, ahol a férje nap mint nap megveri

– magyarázta az asszonyt alakító Lévay Viktóriának. Minden kis szerepnek oka és helye van, akár csak egy vicces elszólás céljából is.

Természetesen az, hogy lényegében a vígjátéki elemek uralják az előadást, nem csupán a végeredményt teszik szórakoztatóvá. A jelenetek próbái mindig remek hangulatban telnek: Szirtes Balázs például kiválóan bújik a hosszú pipás skót házmester bőrébe, akinek már külseje növeli a karakter hatásfokát, de a színész kiválóan érez rá a karakter lényegére, ez pedig kellőképp hálás helyzet, hiszen alig egy hét telt el az olvasópróba óta. Az erős koncepciónak hála ütemesen, összeszedetten és viszonylag gyorsan halad a munka. A történet felépítése kronológiai sorrendben zajlik, az események előttünk bontakoznak ki: egy résztvevőnek külön kis boldogság, amikor hosszú próbákat követően, a nyitánytól kezdve nézzük át a sokat gyakorolt jeleneteket. Már kezd megszületni az a gyerek – mondhatnám, de a munka nagy része még hátravan, egyre fontosabbá válik az összekötés, a jelenetek összekapcsolása, a ritmus és a zenével-zenére történő játék. A munka oroszlánrésze ezen a ponton egyaránt hárul a színművész-, valamint az öltöztető kollégákra.

Fotó: Juhász G. Tamás

Produkciónkban szükség van a gyors reakcióidőre, a gyorsöltözések tekintetében különösen. Nagy Sándornak például egy esetben alig 15 másodperc alatt kell takarítónőből ügynökké változnia, ami kezdetben nehezen megoldhatónak, majd egyre inkább elképzelhetőnek tűnt. Ilyenkor remélhetően a nagyérdemű is rádöbben, hogy milyen sok múlik a háttérmunkásokon. Egy feszes és pulzáló előadásra készülünk: jelenleg minden erőfeszítés leginkább abban a jelenetben kulminálódik, amikor a skóciai vonatút folyamán Hannay menekülni kényszerül az őt üldöző rendőrök elől. A jelenetnek kiváló tempót ad a Horgas-komponálta zene is, amely ezzel egy időben szigorúan megszabja azt is, hogy színészeink mikor és hogyan léphetnek be és ki egy jelenetből. A kötött koreográfia miatt ezek a jelenetek mindig sok próbát követelnek, talán többet is, mint amennyit a néző elképzelne. De minden egyes alkalommal finomodik egy kicsit, és ahogy a próbán elhangzott,

a színészek számára szabott határok közti tér idővel megtelik majd a játék élvezetével

is. Most a határok kiépítésén dolgozunk, megismerkedünk azokkal a zenei pontokkal, amelyek megszabják az előadás menetét, jeleneteket kötünk össze, és törekszünk arra, hogy hitelesen, szórakoztatóan mesélhessük majd el Richard Hannay történetét.

Szereplők
LENGYEL TAMÁS
LÉVAY VIKTÓRIA
NAGY SÁNDOR
SZIRTES BALÁZS

Alkotók

Díszlettervező: Horgas Péter
Jelmeztervező: Bujdosó Nóra
Zene, koreográfia, videóanimáció: Horgas Ádám

Rendezőasszisztens: Petyi János, Skrabán Judit
Súgó: Sajben Anita
Ügyelő: Kabódi Szilvia

Rendező: HORGAS ÁDÁM

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *