Egy olyan kataklizmaterhes időben, amelyben most létezni kényszerülünk, elengedhetetlen, hogy megtaláljuk életünk azon templomait, ahol többek között fel tudjuk tölteni a lelkünket, ki tudjuk kapcsolni az elménket. A művészet világában szerencsére akad egy olyan nehezen, de kitartóan álló templom, amely segítségünkre lehet abban, hogy ne csupán a szürke és egyre nehezebb hétköznapok problémáit kezeljük felületesen és mellesleg rövid ideig tartó módon egy-egy film, darab megnézésével: segítségével tükröt kaphatunk, hogy belenézzünk, és olyan fontos kérdésekre kereshessük a választ, amely a problémák gyökeréig hatolva tisztítja a sebeket, fedi fel az önvalót és ezáltal hasznos megküzdési stratégiákat ad ahhoz, hogy könnyebben létezzünk.
Ez természetesen Thália temploma, és példának okáért most éppen Ráday utcai kirendeltsége, a Kettőspont / Színház & Spirituális Ügynökség. Minden tiszteletem a szórakoztató és habkönnyű művészeti produkcióknak, mégis egyre inkább azt vallom, elkerülhetetlen és életveszélyes, ha az ember a kikapcsolódás mellett nem tesz fel kérdéseket önmagának. E nélkül ugyanis lehetetlen a lelki vagy önismereti szintlépés. Most, hogy több oldalról ér bennünket az anyagi bizonytalanság, a jövővel kapcsolatos kétségek és a nap mint nap felbukkanó vérlázító események, fontos a két lábon állás, és az, hogy tudjuk, kik, mik vagyunk, és mit akarunk. Ennek a folyamatnak megkerülhetetlen stációja az, hogy szembenézünk azzal, hogy milyen traumákat halmoztunk fel, milyen sérelmek tarkítják a múltunkat, ezt követően pedig – néha embertelen munkával -, de képesek vagyunk megtisztítani is magunkat ezektől.
A Kettőspont Színház nem véletlenül definiálja önmagát spirituális ügynökségként, ugyanis előadásaikban előszeretettel és mélyrehatóan foglalkoznak az említett lelki folyamat nehézségeivel és az önmagunkkal való szembenézéssel.
Ha csak a tavaly júniusban bemutatott Likvidátor, a felszámoló (interjúm az előadásról az alkotókkal itt olvasható) című darabjukat (sajnos már nincs repertoáron) említem, jól érzékelhető volt a késztetés, hogy arra buzdítsanak bennünket, hogy merjünk párbeszédbe bonyolódni önmagukkal, a múltunkkal, a körülöttünk levő világgal. Ott az alkotó, Formanek Csaba egyfajta önreflexiója került középpontba, amikor elérte 40. életévét és számot vetett a múlttal és a jelennel. Mi történhet akkor, ha elér bennünket az isteni végítélet, a felszámoló maga, és szembe kell nézzünk azzal, ami és ahogyan történt?
Az ember teremtésre való képessége, nemcsak önmaga, hanem a világ újrateremtése fontos pontja a színház repertoárjának. Tavaly októberben egy globálisabb megközelítés is bemutatásra került: Farkasok című előadásukban nem csupán egyéni, hanem kollektív szinten is vizsgálták az ember önmagával, társával és a világgal való kapcsolatát, egy modern Madách: Ember tragédiájához hasonlítható előadásban. Legújabb bemutatójuk sem ígér kevesebbet. Ebben a vészterhes időszakban fontosnak tartom azt, hogy egy színházi előadás foglalkozzon az önvalóval és az önvalón túli világgal,
Formanek színháza pedig komolyan igyekszik feszegetni az anyagi és a transzcendentális világ kapcsolatát, mélyére ásni annak az illúziónak, amely a két „világforma” között feszül leheletvékonyan.
Megvizsgálja azt, hogy a valóságérzékelés miképpen hat és létezik, milyen módon befolyásolja azt, hogy hogyan látjuk önmagunkat, hogyan képeződik le a világ csupán az alapján, hogy milyen élethelyzetből és nézőpontból nézünk rá.
A Túlélők – Variációk az ébredésre című legújabb bemutatójuk egy olyan alámerülést ígér nézőinek, amely során kellő bátorsággal és tántoríthatatlansággal eggyel közelebb tudunk lépni saját magunkhoz, és ezáltal ahhoz, hogy kioldjuk a saját életünkben szinte láthatatlanul megkövesedett gordiuszi csomókat: ehhez természetesen elengedhetetlen az, hogy tisztában legyünk a létezésükkel. Ez a fajta ébredés az, amiről ma elmondhatatlanul fontos beszélni, és fontos színházban is beszélni. Formanek a témaválasztással nem csupán az egyéni szinten, gócpontokként létező problémákra reflektál, hanem a kollektív, társadalmi szinten minket körülvevő világról is beszélni kíván.
“Össze vagyunk zárva egy képzelt vagy valós térben. Minden, ami velünk történik, megtörténik másokkal is. Még akkor is, ha nem tudunk róla. Akkor is, ha tagadni próbáljuk. A világ eseményei bennünk türköződnek. Minden válság és háború, minden szépség és öröm, minden kétség és bizonyosság. De elbírjuk-e mindezek terhét? Hol találjuk éberségünk határait? És ha belefáradunk, honnan gyűjtünk új energiát? Hová menekülhetünk egymás elől, és hová menekülhetünk önmagunk elől?” (szinopszis)
Az előadás óvatosan közelíti meg a világot átölelő egységtudatot, azt, hogy valahol minden belőlünk indul ki, és bármilyen hatás is éri az embert, nyomot hagy maga után. Rendkívül fontos kérdéseket igyekszik körbejárni és feltenni a mindenkori nagyérdeműnek, akiben – az előadás hatására – jó esetben formálódik egy szuverén válasz vagy megoldási útvonal. Ez a fajta párbeszédindítás és kérdésfeltevés főleg ma egy megkerülhetetlen pillanat, ami nélkül lehetetlen a továbblépés – bármely szinten -,
de mély alámerüléssel és önvizsgálattal rádöbbenthet bárkit arra, hogy kellő erővel bír a teremtéshez: és ez az igazi hatalom.
A Kettőspont Színház legújabb bemutatója azzal kecsegtet, hogy az önreflexió eszközével egy tudatosabb létezési forma felé sodorja nézőjét, ez pedig véleményem szerint hosszantartó lelki hatással bír a fejlődésre, és a szórakoztató darabokhoz képest nem két órára feledteti el nézőjét a problémáról, hanem lélekfeltáró segítségével talán meg is tudja oldani azt. Ez pedig a mostani időkben egyik kiemelten fontos feladata a színházművészetnek.
“A színház új bemutatójában empátia és apátia, a szellemi és az anyagi valóság, a tragikus és a nevetséges lép harcba egymással, hogy egyesülve – ha lehet – magasabb szintre érkezzenek. Bennünk, bennetek, őbennük.” (szinopszis)
Ősbemutató
2022. október 8. szombat 19h
2022. október 9. vasárnap 19h
2022. október 10. hétfő 21h
Jegyek vásárolhatók: http://ujalkotomuhely.jegy.hu
Szereplők:
Pálya Pompónia
Tóth András
Nagyváradi Erzsébet
Hegedűs Miklós
Bodor Géza
Mátrai Virág
Pinthér Anna
Lakatos Dániel
Jelmez:
Kisgyörgy Orsi
Színpadmester:
Debreczeni Imre
Technika:
Tóth Károly
Rendezőasszisztens:
Haselbach Ivett
Írta és rendezte:
Formanek Csaba
Készült a szerző Túlélők és tanítványok című, Örkény István drámaírói ösztöndíj keretében írott színdarabja nyomán.
Támogatók: EMMI, NKA, Ferencváros Önkormányzata