Horgas Ádám rendező munkáira korábban is jellemző volt az animációk és a vetítés használata. Legutolsó bemutatójában, a 39 lépcsőfokban nagyobb díszlet például nem is volt: az előadás világa a falra vetített lakásbelsőkön keresztül született meg. Ezek az animációk azonban nem csupán a tárgyi környezet létrehozásában voltak meghatározók: felelősek voltak a darab hangulatának megteremtéséért, a jelenetek gazdagításáért, egy izgalmas vonatos üldözés dinamikusságának támogatásért és az egyéni látványvilágért. Ezt a „filmszínházi” eszköztárat azért tartom kivételesnek, mert érzékletes látványvilágot képes megteremteni – ha jól van használva, akkor filmes jelleggel erősíti a produkciót, anélkül, hogy kiszorítaná a színházi jellegét.
Ez az eszköztár köszön vissza a Szomorú vasárnap megalkotásában is. Egy próbaidőszak izgalmas pontja, amikor megszületik a tér, a jelzéseket végleges kellékek váltják fel, valamint találkozunk azzal a díszlettel, ahol a premieren Seress Rezső első alkalommal tér majd vissza a Kispipa vendéglőbe. Az előadás változás nélkül folyik le, azaz nem történik díszletcsere a felvonások között sem. A díszletfalunkra vetített animációk és vetítések által azonban elkalauzolnak bennünket Seress cirkuszi napjaiba, a hetedik kerületi vendéglőbe, a muzsikus-zseni életének fontos helyszíneire.
Ha azt mondom, hogy a látványvilág a negyedik főszereplőnk, talán nem tévedek nagyot. Ez esetünkben olyannyira igaz, hogy a percre pontosan kiszámított váltások miatt színészeinknek rengeteget kell próbálniuk az animációkkal. Meghatározott időben meghatározott helyen kell bizonyos cselekedeteket végrehajtaniuk, valamint precízen kell összehangolniuk az eddig felhalmozódott koreográfiákkal, dialógokkal. Az előadáson persze az az üdvös, ha a mozdulatok a lehető legtermészetesebbnek hatnak, ez azonban rengeteg gyakorlást és koncentrációt igényel. Sok esetben nem gondolná a néző, hogy milyen hosszú és mekkora mennyiségű munka rejlik egy-egy rövidebb jelenet létrehozása mögött.
A Szomorú vasárnap azonban nemcsak látványában, hanem zenei világában is sok munkát igényel. Az előadásban közel 25 dala szólal meg Seressnek, amiket az esetek többségében főszereplőnk, Rudolf Péter ad majd elő, de előfordul, hogy mind a három színészünk dalra fakad egy jelenetben – akár három különböző szólamban. Ez máris nem tűnik olyan egyszerűnek, amint egy koreográfia keretében kell előadni, és össze kell hangolni az elemeket. A tökéletes összhatás érdekében korrepetitor foglalkozik velük a próbákkal párhuzamosan, amely során kitapasztalják a legkényelmesebb szólamokat, gyakorolják a már meglévő dalokat, s az említett szólamok beosztását.
Most vette kezdetét az emlékpróbák időszaka, amikor a már lerendelkezett jeleneteket kapcsoljuk össze, nézzük át újra, pontosítjuk és kiegészítjük, ha jobb ötlet adódik, amit megfelelőbbnek érzünk. Ez a táncos koreográfiák, a dalok és a látvány specialitása miatt erősen indokolt, és több időt is vesz igénybe, hiszen pontos kötésekre van szükség ahhoz, hogy az előadás olyan formában születhessen meg, amilyet rendezőnk megálmodott. Itt nem csupán a három színművész pontos együttműködésére van szükség, erősnek kell lennie a kapcsolatnak a műszakkal is: a Szomorú vasárnap esetében az animációk miatt elsősorban a video technikussal, hangosítóval, valamint az élő zenei aláfestéseket szolgáltató zenészekkel is. Néha ugyanis nem felvételről kapjuk a zenei alapokat, hanem a színház zenei munkatársai segédkeznek majd, például egy zongora mellől.
A Madách Színház stúdiószínpadán zajlik még a munkánk, hamarosan azonban eljön az idő, hogy a jeleneteket végső helyükön, a nagyszínpadon próbálhassuk el. Ez egy olyan időszak, amikor az elemek többsége végső helyükre kerül, de még van lehetőség arra, hogy gazdagíthassunk egy-két jelenetet, vagy elvethessünk egy kevésbé működő mondatot a dialógból. A látványvilágban erős nyitányok, felvonásvégek azonban már egy olyan érzelmekben, fájdalmakban tobzódó történetet fognak körbe, amely szeretetközpontúságával és megrendítő emberi sors-történeteivel rendkívül erős hatást lesz képes gyakorolni közönségére. A Szomorú vasárnap pedig egy olyan előadás és munka, amely megvalósításának szándékával és mondanivalójával nemcsak egyetért az ember, de azzal az óriási hittel tud felé fordulni, hogy képes lesz rádöbbenteni az embereket a hit erejére, a szeretet fontosságára, az élet sorsszerűségére és szépségére.
A próbanapló korábbi bejegyzései:
Szereplők
Seress Rezső
Rudolf Péter
Helén
Nagy-Kálózy Eszter
Pincér / Pap / Katona / Férfi
Nagy Sándor
Alkotók
Díszlettervező
Horgas Péter
Jelmeztervező
Bujdosó Nóra
Zenei vezető
Kocsák Tibor
Koreográfus
Hajdú Anita
Szcenikus
Tompai Zsuzsa
Videó-animáció
Molnár Balázs
Vincze Nóra
Zenei munkatárs
Erős Csaba
Neumark Zoltán
Puskás Péter
A rendező munkatársa
Kutschera Éva
Nagy Attila
Rendező
Horgas Ádám