Ha megkérdeznék tőlem, hogy mitől jó egy színházi előadás, biztosan azt válaszolnám többek között, hogy az ember tudjon tanulni belőle és fejlődni általa. Noha rendkívül fontos egy szórakoztató este és a gondtalan kikapcsolódás is, mindig azokat a pillanatokat értékeltem a leginkább, amikor a darabban szereplő élettörténet, az alkotók, szereplők által feltett kérdések és helyzetek rezonálni tudtak arra, melyek a lelkemben történtek. A jó színház számomra gondolatébresztő, és olyan kérdéseket tesz fel, amik a függöny legördülését követően is foglalkoztatnak.
Sok ideig rendkívül élvezetesnek találtam ezt a fajta válaszkeresést, ám idővel rájöttem, hogy van egy még izgalmasabb út arra, hogy az ember megtalálja a jó kérdéseket és válaszokat. Ez pedig kevésbé egy előadás megtekintése, mint inkább megteremtése – így nagy a hála, amikor az embernek lehetősége adódik arra, hogy részt vehessen egy színpadi előadás létrehozásában, megkereshesse az adott darab igazságát. Azonban abban is hiszek, hogy nem mindegy, milyen lelkiállapotban folyik a munka, hogyan tesszük a dolgunk.
Az Ágnes, báránykám című előadásunk felvezetőjében Dr. Martha Livingstone törvényszéki elmeszakértőt egy apácazárdába rendelik ki. A fiatal apácanövendéket, Ágnest azzal gyanúsítják, hogy meggyilkolta saját újszülött gyermekét. Livingstone feladata, hogy felmérje a lány pszichés beszámíthatóságát, ám munkája egyáltalán nem egyszerű, miután megismerkedik a rendház főnöknőjével, Miriam Ruth Anyával. Az idő előrehaladtával Livingstone egyre inkább az ügy részesévé válik, miközben egyre jobban megismeri a fiatal lányt és traumákkal terhes múltját, valamint kénytelen szembenézni azzal is, hogy a zárda vezetője egyáltalán nem könnyíti meg a dolgát. De hogyan indulhat el egy ilyen történet felfejtése?
Színházi közegben a közös gondolkodás és kísérletezés aktusa ilyenkor az első legfontosabb lépés.
Három nő pszichéjébe merülünk alá a munka kezdetén, az olvasópróba és a rendelkező próbák időszakában. John Pielmeier író mindhárom főszereplőnőjét jól értette, és pontos okokat biztosított számukra abban, hogy milyen indokkal cselekszenek.
Ha az embernek feltennék a kérdést, hogy mitől lesz jó egy előadás, azt is válaszolnám, hogy minden karakternek megtalálható és átérezhető legyen a saját igazsága. Esetünkben közös gondolkodásuk, egymásnak feszülésük, a másik – és sokszor saját – igazságuk keresése egy olyan érdekfeszítő darabot hoznak létre, amelynek dinamikája teljes mértékben képes a párbeszéd részesévé tenni a nézőjét és azt, aki éppen az előadáson dolgozik.
Bodor Géza rendezése több fronton is érdekes lehet a nagyérdemű számára is. Krimiként egy lebilincselő dráma, amely során a pszichológus megpróbálja feltárni, hogyan eshetett teherbe egy fiatal lány, és ki ölhette meg az újszülött csecsemőt. A valódi mélységeit akkor éri el, amikor a kérdéskört nem csupán kriminológiai oldalról veszi szemügyre, hanem hitéleti és transzcendentális szemüveggel is vizsgálni kezdi.
Ehhez három lebilincselő karaktert alkotott meg az író, akik mind másképpen értelmezik a csoda fogalmát és máshol találják meg Istenüket.
Például megláthatjuk az összezavarodott, fiatal lány felismeréseit, akit Farkas Franciska alakít majd. A huszonegy éves lány, akinek megkérdőjelezhetetlen hite, naiv világlátása, háttérben húzódó traumái alkotják a darab katalizátorát, amelyhez képest mindenki átgondolja viszonyát a világhoz.
Vagy megértjük Pásztor Edina alakításában az Anya indokait, aki a hit embereként keresi a válaszokat a zárdájában történtekre. Illetve átláthatjuk a Doktornő kérdéseinek mibenlétét Gazdag-Kötél Orsi alakításában. Az ő Krisztusa maga az emberi elme, a racionalitás világa, a tudomány embereként így nehezére esik elfogadni az isteni csodák természetét.
Igazságuk megtalálása és megértése így a színházi munka kezdetén, a rendelkező próbákon sokkal fontosabb, mint a pontos szövegtudás.
Egy ilyen előadás megteremtéséhez egy olyan műhelymunka szükséges, amely során az ember alá tud merülni a történet különböző rétegeibe, fel tudja tárni a karakterek múltját, indokait, traumáit. Fontos, hogy a színészek képesek legyenek átlátni a kiváltó okokat, hogy pontosan fessenek le viselkedésbeli változásokat és folyamatokat, meg tudják találni saját értelmezési pontjukat, amely által a szerep a sajátjukká válhat, és így személyesítsék meg a karaktert. Munkánk jelenlegi pontján feladatunk, hogy a legmegfelelőbb gesztusokat megtaláljuk, kísérletezzünk hangsúlyokkal, mozdulatokkal, valamint magával a térrel is. Megértsük az emberi mozgatórugókat, hogy bizonyos események, traumák hogyan formálták a karakterek világlátását és gondolkodásmódját.
A színházi alkotófolyamat legfontosabb alappillére számomra azonban korántsem szakmai alapú. A tanuláson és fejlődésen túl rendkívül fontos, hogy a munka során megtartsuk a játék szeretetét, és minden közreműködő élvezetből legyen a próbák tevékeny részese. Kíváncsian keressük az adott karakter igazságát és a darab legmélyebb üzeneteit. Ez a fajta lelki hozzáállás, valamint az anyag, a munka és a kollégák iránti kölcsönös szeretet és tisztelet, hitem szerint minden alkotófolyamat legfontosabb indító pontja, mi pedig ennek szellemében keltjük majd életre Ágnes történetét a hathetes próbaidőszak folyamán.
(Készült: 2022. március 10.)
Az előadásra jegyek az alábbi elérhetőségen kaphatók.
Színlap:
Írta: John Pielmeier
Fordította: Bodor Géza
Szereposztás
Anya: Pásztor Edina (Jászai Mari-díjas)
Ágnes: Farkas Franciska
Doktor: Gazdag-Kötél Orsi
Jelmez: Kovács Kata
Zene: Nagy Lajos
Ének: Czigány Judit
Fény: Makray Gábor
A rendező munkatársa: Kaiser Dóra, Pál Zsófia
Rendezte: Bodor Géza
Bemutató: 2022. április 29. 19 óra, FÉM Színház
A színdarab Magyarországon a Theatrum Mundi Színházi és Irodalmi Ügynökség közvetítésével kerül színre. www.theatrum-mundi.hu