Nagyon fáj

József Attila életművével foglalkozni nem kis vállalkozás. Legfőképpen azért, mert egy rendkívül nagy fájdalmakkal teli világba lépünk. Versei nem csupán zaklatott, mélyen átélt lelki állapotban születtek: megértésükhöz, befogadásukhoz (darabunk esetében átadásához) is szükséges az, hogy tudjuk, miről beszél. Ez természetesen élettapasztalat kérdése: versei fiatalként olvasva jól megalkotott, feszes művek. Felnőttként, az élet által megtaposva és tanítva egy véresen őszinte, szeretethiányos és magányos ember hívószavai, akivel fájdalmas és szembesítő utat járok végig. Mert talán kezdem megérteni, miről mesél. Egy ilyen történet kevésbé a színházi eszközök használatát, az autentikus környezet megteremtését igényli, inkább egy olyan érzelmi világ megalkotását, amely visszaad egy kicsit versei hangulatából, tanulságai mélységeiből és hányatott életéről, bukásairól, sikereiről, szerelmeiről beszél.

Fotó: Puska Judit

 Vecsei H. Miklós Mondjad, Atikám! című önálló estjét korábban a Vígszínház Házi Színpadán már bemutatták, most a Pesti Színházba került át, egy jóval nagyobb színpadra. Gondolatainak összeszedettsége a rendezésében kiválóan érzékelhető: véleményem szerint az egyik legjobban megkomponált önálló est-rendezés, amelyet eddig láttam. Az elbeszélést apró, ötletes mozzanatok tarkítják, Vecsei kiválóan játszik a tér megvilágításával, az apró sarkok kihasználásával, a fókuszpontok kijelölésével. Különösen érdekes, hogy az előadás határait nem kezeli konzervatívan: már a darab kezdését megelőzően Attila-versek hangzanak el a hangos bemondón. Egy egyéni hangú, színes, az idő előre haladtával egyre zaklatottabb világot álmodik meg Attilának, amely otthont ad a több mint kétórás előadásnak. Különös, biblikus felhangot kap a darab a történet stációkra osztásával – legfőképpen akkor, amikor a költő lelke egyre inkább bezáródik, ezzel egyetemben Vecsei szó szerint is elzárja magát egy üvegfallal a közönség elől. Csak „halálakor”, a búcsú akkordok során bújik elő ismét, és húz széket közönsége elé. Szembesítő, őszinte pillanat ez.

Fotó: Puska Judit

Ez a feldolgozás megvalósításának tekintetében majdnem tökéletes: minden adott ahhoz, hogy Attila tragédiája megelevenedjen. Ehhez azonban hiányzik maga Attila: egy szenvedélyes és zaklatott fiatalember, aki kétségbeesetten kapaszkodik a szerelembe, tartozni akar valakihez, miközben lassan megtébolyodik ellentétes érzelmeitől. Egy ilyen ember, aki költőként élete lelkének legmélyén tölti, akit a téboly kerülget az ellentmondásoktól, nem lehet ennyire rezignált: márpedig Vecsei költője nem csupán mimikájában és gesztusrendszerében szenved hiányt, de lendületében is. Attila megformálásákor elkerülhetetlen az áldozathozatal: ahhoz, hogy hitelesen átadhassa a legnagyobb verseket, át kell élnie a fájdalmat, a szenvedélyt, a szeretet őrületes hiányát. Ez a probléma kiváltképp a Nagyon fáj című vers esetében érzékelhető: ehhez hasonló, mély és fájdalmas verseket nem jellemezhet előadásmódban a színtelenség, különben átélhetetlenné válik számomra – s ez nézőként nagyon fáj.

Fotó: Puska Judit

Egy önálló estnél súlyos probléma, ha egyetlen színészünk nem meggyőző a szerepében, ez az esetek többségében felborítja a teljes előadást. Egyhangúság jellemzi Vecsei Attila-ábrázolását: érezhető a szándéka, hogy tűpontosan beszélje el a történetet, ám semmilyen mértékben nem érzékelhető a színészi átélése. Ennek hiánya egészen egyszerűen magyarázható: Vecsei még túl fiatal ahhoz, hogy Attila történetét teljes átéléssel prezentálja, és hogy pontosan tudja, miről szól a Tiszta szívvel. Dicséretes, hogy huszonévesen az a szándék vezette, hogy szélesebb közönséggel megismertesse a költő tragédiáját, erre rendezőként igen, színészként viszont még nem áll készen. Érdemes elgondolkodni azon, hogy az évek elteltével hogyan változhat Vecsei alakítása. Mindenesetre kétség sem fér hozzá, hogy hatalmas munka és felkészülés előzte meg előadását: ez az alázat minden darab alapköve, és dicséretre méltó attól függetlenül is, hogy a végeredmény végül elnyerte-e a tetszésünket.

Szereplők

Előadja: Vecsei H. Miklós

Alkotók

Látvány: VECSEI KINGA RÉTA
Ügyelő: KORMÁNYOSI MIKLÓS
Súgó: KERTES ZSUZSA
A rendező munkatársa: VÁRNAI ILDIKÓ és SURI ZSÓFIA

Rendező: Vecsei H. Miklós

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *