Egy próbaidőszak izgalmas pontja, amikor megszületik a tér, a jelzéseket végleges kellékek váltják fel, valamint találkozunk azzal a díszlettel, ahol a premieren Seress Rezső első alkalommal tér majd vissza a Kispipa vendéglőbe.
A Szomorú vasárnapban az az érdekes, hogy pátosz és mélabú nélkül közelíti meg a dalt és költőjét is, miközben nem tagadja a tragikumát és a sorsszerűség szépségét sem.
Természetesen érdekfeszítőbbek munkánk azon pillanatai, amikor egy fél perces, egyértelműnek tűnő dialóg mögött keressük a gondolatokat és az indítékokat. Seress alakjában és Rudolf Péter alakításában az válik különlegessé, amikor nincs szüksége szavakra ahhoz, hogy érzékeltessen egy tragédiát vagy akár egy hatalmas megkönnyebbülés.
Márpedig Seress életének középpontja a zene volt: az, amivel a leginkább ki tudta fejezni önmagát, és amely révén a társadalmi konvenciókkal szembemenve beszélni – s persze énekelni – mert arról, hogy nem csupán a boldogság létezik, és igenis ki kell mondani, ha fáj.
Ismét egy izgalmas próbaidőszak küszöbén állunk: ez lesz a Szomorú vasárnap, Müller Péter drámája. Seress Rezső zenei legenda halálát követő meséje, amely földi törzshelyén, a Kispipa borozóban játszódik. Egy sokrétű, elgondolkodtató történet, amelynek mélységét főszereplőjének sorsa és fájdalma adja.
Csányi Sándor első rendezése egy próbaidőszakot helyez a középpontba, minden gondjával, bajával, szépségével együtt. Valóban, szó szerint egy alkotófolyamatot követhetünk elejétől a végéig: rendezői utasításokkal, a szövegtanulás hiányosságával, az improvizációkkal…
Mind a művész-, mind pedig a szórakoztató színházak bemutatói között elgondolkodtató, mély értelmű és izgalmas darabok sorakoznak. A teljesség igénye nélkül szemezgettem a lebilincselőnek tűnő alkotások közül.
De jó, hogy vannak pillanatok, vannak színdarabok, amik kinyitják az ember szemét, és emlékeztetik: nézd, így is lehetne élni! Szirtes Balázs monodrámáját a Hatszín Teátrumban mindenképp ezen élmények közé sorolom.
Alföldi nem véletlenül aposztrofálja úgy darabját, A félelem megeszi a lelket, hogy „szerelmi történet”. Noha a német takarítónő és a marokkói munkás szerelme felszítja és teljesen figyelmen kívül hagyja a társadalmi elvárásokat, a fennálló ellentéteket és a bevándorlókkal szembeni előítéleteket, és a történet jelentős része erre az ellentétre koncentrál, a rendező megfogalmazása rendkívül pontos.
Előadásaik a minőségi szórakoztatás és elgondolkodtatás jegyében fogannak: egyaránt található közöttük olyan darab, amely a hétköznapok szürkeségéből ránt ki, és olyan is, amely kevésbé nevettet, de a valóság fontos és mély rétegeit boncolgatja.