Szerephalmozás és Istenhit – Duplakritika

Az elkövetkezendő időszakban több duplakritika megírását tűztem ki célul. A magyar színházi palettáról nem esik nehezére válogatnia a színházba vágyó nézőnek, hiszen óriási a kínálat mind a szórakoztató-, mind pedig a művészszínházakban. Az ígéretes előadáscsokrokból egyaránt választottam és tekintettem meg fővárosi, vidéki alkotásokat, évek óta futó, valódi közönségkedvenc darabokat, illetve új bemutatókat is. Május végére két izgalmas színdarabra szóltak jegyeim: az egyik a Centrál Színház 400. előadását is megért színműve, a Kövek a zsebben, a másik pedig a Gólem Színház és a Hatszín Teátrum premier-darabja, a Jaj, Istenem!

Forrás: Vaskarika.hu

A budapesti színházak méltán büszkélkedhetnek azzal, hogy tehetséges színészeit olyan előadásokban láthatjuk, amelyben több szerepben is csilloghatnak. A szerephalmozás bravúros színházi megoldás a 39 lépcsőfokban, a Szomorú vasárnapban, most pedig a Kövek a zsebben című darabban is. Kétség sem férhet hozzá, hogy ebben a tekintetben is virtuóz módon tesz eleget a rendezői kérésnek Kálloy Molnár Péter és Rudolf Péter, akik a történet szerint egy filmforgatás keretén belül szólaltatnak meg több karaktert is.

Forrás: Centrálszínház.hu

A történet önmagában kacagtató és szórakoztató, ám valódi mélységet a befektetett színészi munkától kap. A két színművész elképesztő gyorsaságú váltások során válik férfiból nővé, statisztából színésszé, kocsmárosból asszisztenssé, miközben megfeszített koncentrációval és energiával teljes hitelességgel képesek létezni minden szerepükben. Ez mindkettejükre igaz: Kálloy Molnár Péter élvezettel és természetesen merül alá karaktereinek komolyságába és humorérzékébe, minden porcikájával jelen van a színpadon, és ezt hatalmas lelkesedéssel teszi: szimpátiánk, valamint nevetésünk azonnali és őszinte. Rudolf Péter minden egyes karakterének megtalálja a saját igazságát, érthetően közli-, és a lehető legmélyebben át is éli őket: akkor is, ha embere csupán pár percet tölt a színpadon. Két pillanat alatt változik minden: a beszédmód, a testtartás, a kisugárzás és az energia.

Forrás: Centrálszínház.hu

A két színművész külön-külön is kiváló munkát végez, de közös munkájuk és létezésük az, amely ezt a darabot bearanyozza. Erősen érzékelhető, hogy a magánéletben is remekül megértik egymást, ez erősíti és még hitelesebbé teszi azt, ami a színpadon történik. A Kövek a zsebben egy rendkívül kedves történet, amely a felszínen kellő iróniával és humorral beszél a filmforgatás világáról, a mélyén pedig a két színművészen keresztül a különböző típusú szerepek karakterisztikájáról, így megtekintése nem csupán egy mezei nézőnek, hanem egy szakmabelinek is előnyére válik. Valószínűleg egy alkalom nem is elég arra, hogy a mélyére hatolhassunk: így pedig újra és újra szemtanúi lehetünk annak, hogy milyen remek színészekkel bír a magyar színházi szakma. Ebben az előadásban legalábbis egészen biztosan.

Fotó: Gordon Eszter

A Gólem Színház legújabb premierjének, a Jaj, Istenem!-nek hatásfoka már kevésbé a szerepformálások mikéntjében, inkább a felvázolt szituáció mélységében keresendő. Az alapanyag ugyanis határozottan erős, és már olvasáskor is képes gondolkodásra bírni. Anat Gov izraeli író művének pikantériája, hogy szerzője Istent kényszeríti vallomásra egy hányatatott sorsú pszichológusnő otthonában, ám hamarosan az is kiderül: orvos és páciense egyaránt komoly gondokkal küzd. Az előadás erőssége az alapszituáció összetettségében és üzenetében rejtőzik: az egykoron tettrekész Isten erejét veszti az ember csalárdsága miatt, és ezért teljes pusztulással akarja sújtani az emberiséget. Csupán a pszichológusa segíthet rajta: fokozatosan fejti fel a Teremtő problémáit és gyengeségét, aki persze nem feltétlenül örül ennek, végül mégis enged a kérdéseknek.

Fotó: Gordon Eszter

Anat Gov a választ a hatalom feladásában látja: talán a darab legelgondolkodtatóbb sora az, hogy az igazi hatalom nem is ennek birtoklásában, hanem az erről való lemondásban rejtőzik. Tőle tanultuk, és most neki is kell megtanítani azt, miképpen szabadulhatunk az egónktól: Isten megesettsége, sértődöttsége, majd mindennek kezdeti feloldása a dialógusokban is működőképes, Kálid Artúr azonban testet kölcsönöz a Teremtő kétségekkel teli alakjának, pontosan vázolja fel a bosszúálló, majd fokozatosan emberivé, már-már gyarlóvá váló Istent. Nem válik kevésbé misztikussá a gyengeség elismerése után sem: ez akkor válik biztossá, amikor rejtélyes búcsúszóval távozik a pszichológusnő otthonából.

Fotó: Gordon Eszter

Az ember maga is testet ölt Gryllus Dorka színésznő által, aki kezdetben vonakodva, később egyre nagyobb magabiztossággal állítja pellengérre az Úr problémáit; akit bár teremtett „barátja”, az ember megcsalt és elhagyott, most a pszichológusnő által mégis visszatalál hozzá és megmenti önmagától. Gryllus fogalmazásában az a nagyszerű, hogy nem azért segíti páciensét a gyógyulásban, mert menteni akarja az emberiséget haragjától, hanem őszinte segítőkészséggel fordul felé, majd mély szeretettel öleli át elhagyott Istenét. A darab végkicsengése egyszerre emberi és transzcendentális: az Úr visszakapja barátját, az ember pedig hitével lesz gazdagabb – saját magában és Istenében is.

Szereplők

Charlie Conlon, statiszta | Rudolf Péter
Jake Quinn, statiszta | Kálloy Molnár Péter
Simon, első asszisztens | Rudolf Péter
Aisling, harmadik asszisztens | Kálloy Molnár Péter
Caroline Giovanni, mozisztár | Rudolf Péter
Mickey, statiszta | Kálloy Molnár Péter
Fin, Sean barátja | Rudolf Péter
Sean, Fin barátja | Kálloy Molnár Péter
Clem, filmrendező | Rudolf Péter
John, beszédtanár | Kálloy Molnár Péter
Jock Cambell, testőr | Rudolf Péter
Dave, felvételvezető | Kálloy Molnár Péter
Mr. Harkin, Sean apja | Rudolf Péter
Christian, riporter | Kálloy Molnár Péter
Jirži, operatőr | Rudolf Péter
Kevin, Paddy, Bridget és még sokan mások

Alkotók

Alkotótársak | Eichner András, Gáspár Anna
Zene | Gerendás Péter
Díszlet | Horgas Péter
Tánc | Lakatos János

Szereplők

Ella: GRYLLUS DORKA

Isten: KÁLID ARTÚR

Lior: RÁTKAY ÁRON / ZELENYÁNSZKY LŐRINC

Alkotók

A fordítást az eredeti héberrel összevetette: Borgula András
Dramaturg: Németh Virág
Díszlet- és jelmeztervező: Gyarmati Dóra
Műszaki vezető: Nádasi Iván
Produkciós vezető: Marcsa Barbara
A rendező munkatársa: Kern Dóra

Rendezte: BORGULA ANDRÁS

Támogatók: Támogatók: NKA, EMMI Mazsihisz, MAZSÖK, ZSIMŰ, Pesti Est, est.hu

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *