Az előadás egyik szereplőjével, Gazdag-Kötél Orsi színésznővel beszélgettem az előadásról, Istenhitről, feloldásról, és arról, hogy vannak-e még csodák az életünkben.
Az értelmező próbák ezért kiemelten fontosak: a mozgatórugók és a szándékok mögé nézünk, mi és miért érdekli a karaktert, milyen fájdalomból dolgozik, milyen lelki rezdülés áll egy-egy mondata vagy megnyilvánulása mögött.
Minden színházi folyamatban elérkezik az a pont, amikor a számtalan rendelkező- és emlékpróbát követően megállások nélkül kezdjük el próbálni a felvonásokat. Eközben a rendező és a rendezőasszisztens, valamint a súgó szorosan összedolgozva lejegyzik az esetlegesen felmerülő hibákat, legyen az szövegtévesztés vagy mozgásbeli pontatlanság.
Alámerülni egy hozzá hasonló személy pszichéjébe rendkívül érdekfeszítő folyamat. Felszínre hozni saját múltjából eredő traumáit, megvizsgálni, ezek miképpen hatnak a jelenére, milyen fájdalomból vagy emlékből táplálkozik, amikor a történetet elmeséli nekünk.
Korábban a Játékszín 39 lépcsőfok, illetve Madách Színház Szomorú vasárnap című előadása kapcsán is volt lehetőségem próbanaplókat megosztani az Olvasókkal, beavatni őket és mesélni arról, hogy hogyan zajlik egy alkotófolyamat, miképpen áll össze egy előadás, hogyan dolgozik együtt a rendező és színészei.