
Utazás a kis herceggel
De jó, hogy vannak pillanatok, vannak színdarabok, amik kinyitják az ember szemét, és emlékeztetik: nézd, így is lehetne élni! Szirtes Balázs monodrámáját a Hatszín Teátrumban mindenképp ezen élmények közé sorolom.
De jó, hogy vannak pillanatok, vannak színdarabok, amik kinyitják az ember szemét, és emlékeztetik: nézd, így is lehetne élni! Szirtes Balázs monodrámáját a Hatszín Teátrumban mindenképp ezen élmények közé sorolom.
Talán ezen darab esetében a kifejezés, hogy Szirtes kiváló idegenvezető, rendkívül találó kifejezés. Hiszen lényeges információ, hogy a darab angolul zajlik, a verseket, anekdotákat, művek részleteit angolul halljuk. Szirtes azonban közvetlen vezető, és érthető módon közvetíti felénk az író életét.
A Szépkisnap történetében – érzelmi mélysége mellett – főképpen az a megrendítő, hogy ijesztően aktuális. Egy mikrotörténet, amely részleteiben tárja fel a gyanú, a vád, önvád, majd a feloldozás rapszodikus érzelmi skáláját.
Hathetes próbaidőszakunk az október 14-ei bemutatóval lezárult, mégis úgy érzem, van egy-két gondolat, amely lejegyzésre érdemes. Legfőképpen azért, mert bár próbáink már nincsenek, ezen időszak legfontosabb szakasza még csak most veszi kezdetét: a néző találkozása a darabunkkal, a darab találkozása a kedves közönséggel.
“Ha nem történt volna velem más, minthogy ilyen mértékben elmélyül a tiszteletem a színészi, valamint persze bármely más színházi hivatás iránt, már hasznos tapasztalatként könyvelném el a próbákat. Egy próbaidőszak ugyanis legalább annyira múlik az emberi hozzáálláson, mint szakmai hozzáértésen.”
Egy emlékpróba önmagában is izgalmas műfaj: a sokszor gyakorolt jeleneteket fűzzük egymásba, először szembesülünk az előadás teljes – vagy felvonásnyi – alakjával, és természetesen főképp azzal, hogy milyen pillanatok mennek jól és melyik jelenetet kell ismételten átvennünk.
Ismét Horgas Ádám rendezésének, a 39 lépcsőfoknak próbájáról jelentkezem!