Egy próbaidőszak izgalmas pontja, amikor megszületik a tér, a jelzéseket végleges kellékek váltják fel, valamint találkozunk azzal a díszlettel, ahol a premieren Seress Rezső első alkalommal tér majd vissza a Kispipa vendéglőbe.
A Szomorú vasárnapban az az érdekes, hogy pátosz és mélabú nélkül közelíti meg a dalt és költőjét is, miközben nem tagadja a tragikumát és a sorsszerűség szépségét sem.
Természetesen érdekfeszítőbbek munkánk azon pillanatai, amikor egy fél perces, egyértelműnek tűnő dialóg mögött keressük a gondolatokat és az indítékokat. Seress alakjában és Rudolf Péter alakításában az válik különlegessé, amikor nincs szüksége szavakra ahhoz, hogy érzékeltessen egy tragédiát vagy akár egy hatalmas megkönnyebbülés.
Márpedig Seress életének középpontja a zene volt: az, amivel a leginkább ki tudta fejezni önmagát, és amely révén a társadalmi konvenciókkal szembemenve beszélni – s persze énekelni – mert arról, hogy nem csupán a boldogság létezik, és igenis ki kell mondani, ha fáj.
Ismét egy izgalmas próbaidőszak küszöbén állunk: ez lesz a Szomorú vasárnap, Müller Péter drámája. Seress Rezső zenei legenda halálát követő meséje, amely földi törzshelyén, a Kispipa borozóban játszódik. Egy sokrétű, elgondolkodtató történet, amelynek mélységét főszereplőjének sorsa és fájdalma adja.
Kellemes meglepetés így egy olyan szegletével, színdarabjával foglalkozni, amely jóval túlmutat az előzetes elvárásokon és egy mélyebb utazásra invitálja a nézőjét. Ez az előadás Szirtes Tamás tavaly bemutatott rendezése, az Ügyes kis hazugságok.