Egy Szépkisnapon…
A Szépkisnap történetében – érzelmi mélysége mellett – főképpen az a megrendítő, hogy ijesztően aktuális. Egy mikrotörténet, amely részleteiben tárja fel a gyanú, a vád, önvád, majd a feloldozás rapszodikus érzelmi skáláját.
Tag: kritika
Vígszínházi Hamlet
Ez az első alkalom, hogy a Hamlet a Vígszínház illusztris repertoárjára került, így a megvalósításának híre több szempontból is várakozással töltött el. Ezt az interpretációt ajánlatos kívülről – technikai, színészi, megvalósítási megoldásaiban – értelmezni és bemutatni.
El kell fogadnunk azt, amit az élettől kapunk
Kellemes meglepetés így egy olyan szegletével, színdarabjával foglalkozni, amely jóval túlmutat az előzetes elvárásokon és egy mélyebb utazásra invitálja a nézőjét. Ez az előadás Szirtes Tamás tavaly bemutatott rendezése, az Ügyes kis hazugságok.
“Ha mindent odaadok, belőlem nem marad semmi” – Hegedűs a háztetőn
Történetünk sorvezetője a hit és a hagyomány, ez Tevje, a tejesember igazi ereje is, akinek csodája leginkább abban áll, hogy szilárd hitét a kételyei, kérdései nem gyengítik: éppenhogy erősítik.
Így enyhíti színházi elvonási tüneteinket nyáron az Orlai Produkciós Iroda – Triplakritika
Az Orlai Produkciós Iroda nem hagyja cserben azokat a színházőrülteket, akiknek a nyári színházi uborkaszezonnal kell szembenézniük: Orlaiék…
Átélt, hazug boldogság
Két főszereplőnkben két olyan valóságértelmezés jelentkezik, amely elszomorító módon egyre gyakoribb, és amelyre a személyes történetekkel kiváló módon reagál ez az előadás. Itt természetesen egyaránt közrejátszik az, hogy remek alapanyagra esett a rendezőnő, Botos Éva választása, illetve hogy mindezt képes volt helytálló és meggyőző módon színpadra alkalmazni.
Színház a színházban
Mindig érdekes kísérlet, ha egy rendező arra adja a fejét, hogy alkotása során egy színi előadás megelevenedését prezentálja.
Monodrámák a színpadon: Csányi Sándor és Józan László estjéről
Sok minden sűrűsödik össze egy ilyen különleges másfél órában: nemcsak a választott téma mélysége, működőképessége és tanulsága tárul fel a néző előtt, de a színész maga is, hiszen rajta bukik vagy áll az, hogy a darab üzenete célba ér-e.
Az előadás elmaradt, de a közönség fejlődött morálisan
“Csikós legnagyobb érdeme, hogy története sokféleképpen értelmezhető, az asszociációknak nincs határa.” – A Díszítőket láttam a B32 Galériában.
Lehet, hogy nem igaz, ami a színpadon történik, de én hiszek benne
“Amikor eldöntötte, hogy így akar élni, kizárt minden más alternatívát. Talán alig észrevett pillanat az, amikor a borissza színésznek azt tanácsolja a súgó, hogy lehet úgy is öngyilkos, hogy nem iszik többet. Kean esetében valószínűleg az lenne az öngyilkosság, ha nem játszhatna többet.” – Kean, a színész a Thália Színházban!