Talán ezen darab esetében a kifejezés, hogy Szirtes kiváló idegenvezető, rendkívül találó kifejezés. Hiszen lényeges információ, hogy a darab angolul zajlik, a verseket, anekdotákat, művek részleteit angolul halljuk. Szirtes azonban közvetlen vezető, és érthető módon közvetíti felénk az író életét.
Ebben az előadásban inkább az elgondolkodtatás, semmint a nevettetés szándéka fogott meg. Ez az oldal viszont kiválóan érvényesül, főleg azért, mert mindenféle interaktivitás nélkül kezeli partnerként az előadás nézőjét.
Vecsei H. Miklós Mondjad Atikám! című önálló estjét korábban a Vígszínház Házi Színpadán már bemutatták, most a Pesti Színházba került át, egy jóval nagyobb színpadra.
A Kétely hallatlanul izgalmas és fontos minden olyan ember számára, akit egy kicsit is foglalkoztat a hit kérdése. A szigorú igazgatónő és a kételyeket boncolgató pap morális vitája során az ember saját hite is próbára tétetik, s azt sem kerülheti el, hogy az önmaga életében találja meg a válaszokat azokra a kérdésekre, amelyeket a darab feltesz.
A Szépkisnap történetében – érzelmi mélysége mellett – főképpen az a megrendítő, hogy ijesztően aktuális. Egy mikrotörténet, amely részleteiben tárja fel a gyanú, a vád, önvád, majd a feloldozás rapszodikus érzelmi skáláját.
Ez az első alkalom, hogy a Hamlet a Vígszínház illusztris repertoárjára került, így a megvalósításának híre több szempontból is várakozással töltött el. Ezt az interpretációt ajánlatos kívülről – technikai, színészi, megvalósítási megoldásaiban – értelmezni és bemutatni.
Kellemes meglepetés így egy olyan szegletével, színdarabjával foglalkozni, amely jóval túlmutat az előzetes elvárásokon és egy mélyebb utazásra invitálja a nézőjét. Ez az előadás Szirtes Tamás tavaly bemutatott rendezése, az Ügyes kis hazugságok.
Történetünk sorvezetője a hit és a hagyomány, ez Tevje, a tejesember igazi ereje is, akinek csodája leginkább abban áll, hogy szilárd hitét a kételyei, kérdései nem gyengítik: éppenhogy erősítik.
Az Orlai Produkciós Iroda nem hagyja cserben azokat a színházőrülteket, akiknek a nyári színházi uborkaszezonnal kell szembenézniük: Orlaiék…
Két főszereplőnkben két olyan valóságértelmezés jelentkezik, amely elszomorító módon egyre gyakoribb, és amelyre a személyes történetekkel kiváló módon reagál ez az előadás. Itt természetesen egyaránt közrejátszik az, hogy remek alapanyagra esett a rendezőnő, Botos Éva választása, illetve hogy mindezt képes volt helytálló és meggyőző módon színpadra alkalmazni.