A kis herceg kicsit olyan, mint az élet, vagy legalábbis olyan, amilyennek az életnek lennie kellene. Az esszenciáját a gyermekiségében ragadom meg, de közel sem a gyerekesség értelmében. A történet egy olyan hozzáállást helyez előtérbe, amikor az ember szüntelen kíváncsisággal fordul a világ felé. Ha úgy fogalmazok, hogy ez manapság hiányzik az emberekből, sajnálatos módon nem állok távol a valóságtól. De jó, hogy vannak pillanatok, vannak színdarabok, amik kinyitják az ember szemét, és emlékeztetik: nézd, így is lehetne élni! Szirtes Balázs monodrámáját a Hatszín Teátrumban mindenképp ezen élmények közé sorolom.
A kis herceg története éppen az eredendő ártatlanságától, kíváncsiságától annyira megható és elgondolkodtató. A lehető legegyszerűbben tesz föl, majd válaszol meg egyetemes kérdéseket, amelyek az életünket érintik. Ezek a kérdésfeltevések színpadon még nagyobb hatásfokkal működhetnek, főleg akkor, ha egy őszinte és érzékeny előadásmóddal találkoznak. Szirtes hiteles közvetítője ezeknek a gondolatoknak, általa válnak hatványozottan fontossá és meggyőzővé. Kiválóan domborítja ki az előadás sarkalatosabb pontjait, valamint széles színészi eszköztárat vonultat fel a szerepváltások során.
Ebben segítségére van Botos Éva rendezése is, aki kiváló dramaturgiai érzékkel építette fel, valamint csodálatos látványvilággal gazdagította az előadást. A darab „színességét” az animációkkal, fényekkel tarkított látvány adja. Márpedig ezt a nagymértékű kreativitástól, határtalan utazásoktól, nagy ráébredésektől tobzódó történetet másképpen nem is érdemes megálmodni. Van mit „megszínezni”! A bolygókat és a csillagos eget is megálmodja, amellyel kiválóan alapozza meg a történetet. Ez a színes világ is azt jelenti számomra, hogy a fent említett gyermekiséget volna jó újra felfedezni és ápolni. Hiszen ez az életszemlélet manapság ritka viselkedésformát feltételez: nyitottságot, bizalmat a világ, az emberek, és nem utolsó sorban önmagunk felé.
Noha többségében inkább egy gyerekek által látogatott produkcióról beszélünk, ez az előadás nem is bizonyíthatná jobban, hogy nem csupán fiataloknak szól: sőt, éppen attól izgalmas, hogy olvasata az évek előre haladtával sokat változik. Minden korosztály találhat benne valami izgalmasat. Kortalanságában rejlik a valódi varázsereje: egészen biztosan mást jelent egy gyermek és egy felnőtt számára, és ez teszi A kis herceget sokszínűvé és többértelművé. Hiszen a lélegzetelállító utazások, színes képek mögött nagy igazságok rejtőznek, arra várva, hogy mindenki értelmezze őket saját életének fényében. Így hát ahelyett, hogy saját megoldásaim boncolgatnám, arra bátorítok mindenkit, hogy vegyen részt ezen az utazáson. Lehet, hogy elgondolkodtatja még az élethez való hozzáállásán is…
Szirtes Balázs további monodrámáiról itt írtam:
Szereplők
Szirtes Balázs
Alkotók
Díszlet: Iványi Árpád
Jelmez: Tordai Hajnal
Zene: Nyitrai László
Világítástervező: Király Tamás
Konzultáns: Deres Péter
Rajz: Gévai Csilla
Animáció: Csutorás Bánk
Produkciós vezető: Ridzi Gábor, Gáspár Anna
A rendező munkatársa: Németh Dóra
Színpadi változat: Szirtes Balázs
Rendező: Botos Éva